Iránban május 19-én tartják az elnökválasztást, amikor a 2015-ös nukleáris megállapodás után most először szavaznak az államfő személyéről, egyúttal az ország további külpolitikai irányáról is. A több mint ezerhatszáz aspiráns közül az Őrök Tanácsa (a legfelsőbb vallási és politikai vezetőként fellépő ajatollah által kinevezett 6-6 jogi szakértő és egyházjogász) hat jelölt indulását hagyta jóvá. Közülük ketten igazán esélyesek: a jelenleg elnöklő, mérsékeltnek számító Haszan Rohani és a keményvonalas Ebrahim Rajszi. (A szélsőséges kijelentéseiről híres korábbi elnök, Ahmadinezsád is regisztrálta magát, de a mullahok nem engedték indulni a köztársasági elnöki székért.) Rajszinak nem csupán az kedvez, hogy ő a teokratikus köztársaságban igazán perdöntő befolyású ajatollah, Ali Khamenei bizalmi embere és lehetséges utódja, hanem az is, hogy Rohanival sokan elégedetlenek amiatt, hogy a nemzetközi nyitás és a szankciók feloldása ellenére sem tudott számottevő gazdasági fellendülést produkálni. Rajszi a befolyásos Asztan Kudsz Razavi segélyalapítvány felügyelője, így eredményesen tud a szegények patrónusaként fellépni munkahelyteremtő ígéreteivel.
A keményvonalas aspiráns mellett szól az is, hogy Trump elnök megválasztása óta inadekvátnak tetszik a Rohani elnök és Mohammad Javad Zarif külügyminiszter által évekig gyakorolt „álmosolyok politikája”, amelyet a Forradalmi Gárda rakétatesztjeivel és a Golf-öböl menti ténykedésével már akkor megtorpedózott, amikor még nem volt biztos az amerikai választások kimenetele. Az amerikai elnök találkozása az Irán-ellenes Abu Dhabi hercegével, valamint az Irán legfőbb regionális riválisaihoz, Szaúd-Arábiához és Izraelhez törté-nő elnöki utazás szintén megerősíti a perzsa államot ellenségesebb politikája tekintetében. Mindazonáltal Rohani volt az, aki tető alá tudta hozni a tíz éve várt multilaterális alkut, és megnyitotta a nemzetközi piacokat Irán számára, így a közvélemény egy része továbbra is őt, és vele együtt a békésebb, nyugatbarát irányzatot támogatja.
A 2015-ben létrejött multilaterális keretegyezmény nyomán nem szerelték le Irán katonai célú tevékenységét, csupán befagyasztották tíz évre, a nukleáris létesítményeinek polgári felhasználását nemzetközi ellenőrzés hivatott biztosítani. A megállapodásnak alapvetően nagyobb átláthatóságot kellett volna eredményeznie a perzsa atomprogram tekintetében, ám – az Iran Watch internetes oldal megfogalmazása szerint – az inkább egy újabb diplomáciai leplet borított a perzsa hatalom kétes nukleáris tevékenységére. Azóta is csak ímmel-ámmal hallani arról, hogy Irán miként tartja be, vagy éppen hágja át a megállapodást, az egyezmény óta ugyanis „bizalmasnak” minő-sítettek több adatot is az iráni atomprogrammal kapcsolatban.
2017. 05.19. (XXI/20)
