Nagyban megosztotta a görögkeleti egyházat az orosz–ukrán konfliktus, és egyre inkább elszigeteli a moszkvai pátriárkát, aki szerint az orosz offenzíva szent kötelesség az „emberi civilizáció” védelme érdekében, a „meleg büszkeség felvonulások bűnével” szemben.

Az orosz–ukrán háború nemzetközi – elsősorban az európai regionális – biztonságpolitikára gyakorolt hatásain túlmenően igen komoly gazdasági következményeket vont maga után globális léptékben, jóllehet azok nemzetgazdaságonként és gazdasági régiónként eltérő módon és mértékben mutatkoznak meg.

Az áldozatoknak mindig, mindenben, maradéktalanul és automatikusan igazuk van – ez a mai polkorrekt világ egyik alapszabálya. Ez alól csak egyetlen kivétel van, ha az áldozat történetesen szembemegy a haladónak hazudott főáramú világszemlélettel – például kritizálja a homoszexuális életformát, védené a gyerekeket a szexpropagandától, a magzatokat az abortusztól – és emiatt éri hátrány. Mondjuk elveszíti a munkahelyét, bíróság elé állítják, vagy „csak” letiltja a Facebook, súlyosan korlátozva a véleménynyilvánításhoz való jogát.

Alaptörvény, transzjogok, melegházasság, isztambuli egyezmény, iskolai szexuális nevelés – témák, amelyekben az ellenzéknek határozott elképzelései vannak a jövőre nézve. A liberalizációs szándék egyértelmű, még ha a különutas Jobbik miatt nem is teljesen egységes az álláspont.

Durván beleavatkozott a magyar választásba a Meta: letiltották egy párt Facebook-oldalát. Az ügy súlyossága szempontjából teljesen mindegy, hogy a Mi Hazánk volt az áldozat.

A muszlim társadalmakban élő keresztények a világ legbátrabb emberei közé tartoznak: Egyiptomtól Iránon és Pakisztánon át Indonéziáig az életüket teszik kockára a hitükért. A héten Budapesten olyanok tartottak előadást, akik első kézből ismerik az őket ért, és a világ által jobbára elhallgatott kihívásokat.

Európában a legtöbb hitben járó keresztény találkozik a diszkrimináció valamilyen formájával. Päivi Räsänen finn képviselőnőt a héten felmentették a vádak alól, de a „Biblia-ügy” jól mutatja, hogy az alapvető jogok társadalmi és állami szinten egyre nagyobb támadás alatt állnak.

Hogyan akarunk dolgozni a jövőben? Sokak szerint az új válságok, digitális lehető­ségek eddigi munka­szokásaink felül­vizsgálatát sürgetik. Egyre több állam kísérletezik a négynapos munkahét jogszabályi kereteinek megteremtésével.

Természetesen a háború ma mindent felülír. Teljesen érthető, hogy a köpenyes denevéremberre alig vetül figyelem, pedig megérkezett az ismert mítosz legújabb kiadása. Az éjszaka királya, a köpenyes jótevő, a civilben filantróp milliárdos újra köztünk van. Még mindig a köztudat része – ha most nem is vonz magá­ra annyi tekintetet az ismert okok miatt.

Az orosz–ukrán háború már ötödik hete zajlik, így folyamatosan egyre több felkavaró hír, képi információ érkezik. Sokan erőforrásaikat túlhaladva segítenek a menekülteknek. Mit javasolnak a szakemberek, mit tehetünk most, hogy megőrizzük saját és családunk lelki egyensúlyát?