Nem meglepő módon a háború legsúlyosabban az ukrán gazdaságot érintette: a nemzetgazdasági vérkeringés anyagi bázisát adó országterület számottevő része – így a Fekete-tenger partján húzódó kulcsfontosságú kikötővárosok – orosz megszállás, illetve blokád alatt állnak. Az ország más részein a hadiállapot, az általános hadkötelezettség, valamint az országból megindult tömeges kivándorlás lényegében megbénította Ukrajnát mint világgazdasági szereplőt. Nem álltak meg azonban az országhatárnál a baljós gazdasági folyamatok.
A február 24-én megindított orosz offenzíva nyomán földrészeken átívelő gazdasági hullámzások kezdődtek, amelyek súlyos kihívások elé állítják a koronavírus-járványtól sújtott makrogazdaságokat. Jelen folyamatok egy része közvetlenül a háborúból ered, másik része pedig áttételes módon következik a fegyveres helyzetből. Utóbbi kapcsán elég, ha csak az Oroszországgal szemben bevezetett, illetve kilátásba helyezett szankciókra gondolunk.
Legyen szó akár az Ukrajnát sújtó korszakos pusztításról, vagy éppen a Moszkvára mért gazdasági csapásokról, összhatásuk egymást erősítve nyomja rá bélyegét több régiónak, illetve országcsoportnak a kereskedelmére, élelmiszer-behozatalára, különösen, ami a búzaimportot illeti. Oroszország és Ukrajna adja a világ búzaellátásának harmadát, így számos országban súlyos – akár hosszabb távú élelmiszerhiányhoz – vezethet, ha a kialakult fegyveres szembenállást nem sikerül rendezni. Ez ugyanis az államközi kereskedelem helyreállításának előfeltétele.
2022.04.01. (XXVI/13)
