Ez egy véleménycikk.

Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

Utoljára ilyet tényleg csak a második világháború előtt lehetett tapasztalni, bár akkor nem voltak sokezres felvonulások nyugat-európai városokban zsidóellenes szidalmakkal. Minden jóérzésű ember elszörnyülködik ezt látva, és aggódik. Aztán mégis megy mindenki tovább a maga dolgára. Mégsem volt igaz az ígéret és mondás, hogy soha többé.

De nem szabadna csodálkoznunk ezen akkor, amikor az uniós politikai vezetés lényegében megágyaz az európai antiszemitizmus erősödésének.

Miért csodálkozunk, hogy ilyen gyalázatos incidensek történnek akkor, amikor

Ursula Von der Leyen maga fogalmaz meg vérvádat (mesterséges éheztetés) Izraellel szemben?

Amikor az Európai Bizottságból merül fel olyan javaslat, hogy az izraeli sportolókat tiltsák ki az európai versenyekről?

Amikor éppen a zsidó újévre időzítve akarják európai országok elismerni az önálló palesztin államot?

Amikor az EU szankciókat vet ki izraeli termékekre, izraeli miniszterekre, izraeli lakosokra?

Amikor megszüntetnének minden közös projektet, támogatást Izraellel?

Amikor indítványozzák Izrael kitiltását az Euróvízióról?

Amikor bojkottal fenyegetik meg a világbajnokságot, ha arra az izraeli válogatott is ki merészel jutni?

Lehet mindezen intézkedéseket a humanizmus álcájába becsomagolni, azokat egyszerű Izrael-kritikaként eladni - a valóságban azonban az európai politikai elit ezzel teljesen feljogosít mindenkit a korlátlan zsidógyűlöletre.

A méreg szépen lassan terjed, ehhez pedig szépen lassan hozzászokunk.

Észre sem vesszük, hogy Izrael kritikája, vagy az anticionizmus lényegében ugyanolyan aljas eszmék térnyeréséhez vezet, amelyek egyszer már romba döntötték Európát.

Nem hagyhatjuk, hogy ez újra megismétlődjön!