Albert Camus A pestis c. munkájában azt írja: „Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják.” Ez találó felütése annak a kérdéskörnek, hogy egy járvány a nyilvánvaló egészségügyi velejárók mellett drasztikus politikai, diplomáciai és akár hadügyi következményekkel is sújthat.
Számos forrás megerősíti, hogy az ókori járványok, „dögvészek” egyik legkorábbi és legfontosabb feljegyzései a Bibliából származnak. Ezen belül is az egyik leghíresebb eset a Mózes 2. könyvében feljegyzett egyiptomi tíz csapás, amelynek a haszonállatokat érintő ötödik, és az emberi bőrön keléseket okozó hatodik csapása kapcsán vélik azt egyes kutatók, hogy az isteni büntetés talán vírus terjedése révén ment végbe, amiket akár a korábbi csapások során elterjedt rovarok is terjeszthettek. Nem véletlen, hogy az ókori pestist a hellén–római történetírás (pl.: Thuküdidész, Sztrabón) dél-egyiptomi, etiópiai, illetve núbiai eredetűnek vélte.
Bár az eseménysor tekintetében az archeológia eleddig nem sok segítséget nyújtott, a csapások eredménye a Szentírás beszámolója szerint igen komoly politikai fordulat: Egyiptom újbirodalmi civilizációjának átmeneti, de súlyos válsága, és az izraeliták rabszolgaságból való felszabadulása. Közvetlenül vezetett a héberek kánaáni honfoglalásához és államuk megalapításához a később Szentföldként elhíresült kelet-mediterráneumi vidéken.
2020.04.03. (XXIV/14)
