„Fölkelhete A természet s világnak mondhatá: »Ez férfi volt«” - így méltatja Shakespeare azt az embert, aki életét nem tartja meg önmagának, hanem mindenestől azoknak adja, akiket szeret, és akikért felelősséget vállal. Ezt a potenciált hordozta egy názáreti ácslegény is, aki sorsa minden nagy döntésében a férfihoz méltó utat választotta, így váltva meg a férfinemet attól a szégyentől, amit hatezer éven át halmozott fel a Földön Isten sokmilliárd tökéletlen képmása. Éppen ezért, a történelem legférfiasabb tette miatt gyalázatos az a sok száz éve mélyülő hamis tradíció, ami mára eljutott oda, hogy megtagadja Jézust, mint a fiút, aki tizenkét éves korában férfivá vált azzal, hogy eldöntötte: többet már nem önmagának él.