Az izraeli bevándorlás, az alija újabb és újabb hullámai egymástól évszázadokig, sőt évezredekig elzárt zsidó közösségeket hoznak egymással soha nem látott közelségbe. A zsidó nemzetállamba hazatelepülők magukkal hozzák sajátos kultúrájukat, anyanyelvüket, amely – még ha egy jellegzetes zsidó nyelv is, mint a jiddis vagy a spanyolos ladino – távol áll a modern zsidó államot egységbe fogni hivatott régi-új államnyelvtől, az ősi héber modernizált változatától, az ivrittől. Az ivrit egyébként a héber nyelv héber neve, s a kérdésre, hogy Izraelben héberül vagy ivritül beszélnek, a válasz az, hogy bármelyiket mondhatjuk, hiszen a kettő egy és ugyanaz. Egy kis különbségtétel azonban mégis akad: az ivrit alatt a modern hébert szokás érteni, míg a héber a klasszikus irodalmi nyelv egészét és annak minden korszakát jelentheti.