„Ugyanazt a hitet valljuk-e?” Nyílt levélben követelnek válaszokat az evangélikusok saját püspökeiktől

A határozott hangvételű nyílt levél közvetlen előzménye a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben október 21-én tartott könyvbemutató, ahol egy vállaltan leszbikus svéd lelkésznő, Johanna Wikberg Keresztény és meleg – Az meg hogy lehet? című képregényét mutatták be. A tinédzsereket célzó, a homoszexualitás mellett a transzneműséget is propagáló művet olyan egyházi tekintélyek méltatták, mint Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója, Németh Zoltán, az egyház Gyülekezeti és Missziói Osztályának vezetője, valamint Aradi György helyi lelkész.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

A bemutató kapcsán a Magyar Evangélikus Egyházon belül kiéleződött az az ellentét, amely a progresszív, a Biblia üzenetét relativizáló oldal és a fundamentumokhoz ragaszkodó egyháztagok között eddig is feszült. Bár a felekezet püspöki tanácsa reformációi levelében hangsúlyozta: a könyvbemutatón elhangzottak eltértek az egyház eddigi és továbbra is fenntartott hivatalos álláspontjától és gyakorlatától. A püspökök ugyanakkor a különböző teológiai álláspontok közötti párbeszéd fontosságát is kiemelték, és munkacsoport létrehozását kezdeményezték.

A mostani nyílt levél aláírói szerint azonban a párbeszéd önmagában nem elegendő: egyértelművé kell tenni, mit tanít az egyház, és milyen következményekkel jár az ettől való eltérés.

A levél kiindulópontja a lelkészi eskü, amelyben a lelkészek vállalják, hogy Jézus Krisztus evangéliumát a teljes Szentírás és az egyház hitvallásai szerint hirdetik.
Az aláírók a reformáció Sola Scriptura, vagyis „egyedül a Szentírás” elvére hivatkozva azt hangsúlyozzák, hogy az egyházi tanításnak a Szentíráshoz kell igazodnia, nem pedig a változó társadalmi elvárásokhoz. Szerintük a vita ezért nem csupán egy erkölcsi kérdésről, hanem a bibliai tekintély és az evangélikus hitvallások értelmezéséről is szól.

A nyílt levél kilenc pontban foglalja össze azokat a kérdéseket, amelyekben az aláírók tisztázást várnak a püspököktől.

Elsőként azt kérdezik, hogy a püspökök a teljes Szentírást Isten ihletett, igaz és kötelező tekintélyű igéjének tartják-e, amelyet az egyház nem írhat felül társadalmi változásokra vagy emberi tapasztalatokra hivatkozva.

A következő kérdések a házasság és a szexualitás bibliai értelmezésére vonatkoznak. A levél aláírói azt szeretnék tudni, hogy a püspökök szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége-e, és a Szentírás alapján bűnnek tekintik-e az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.

Arra is választ várnak, hogy összeegyeztethetőnek tartják-e a Szentírással és az evangélikus hitvallásokkal azt a tanítást, amely szerint az azonos neműek elkötelezett párkapcsolata elfogadható, sőt megáldható életforma. Ha igen, kérik ennek bibliai és hitvallási indoklását, különös tekintettel Jézus teremtési rendre vonatkozó tanítására, valamint a Római levél és a Korinthusiakhoz írt első levél idevágó részeire.

A levél külön kitér arra is, hogy azonos nemű párkapcsolatban élő személyek felszentelhetők-e evangélikus lelkésznek, illetve a lelkészek megáldhatják-e az ilyen kapcsolatokat. A szerzők azt is tisztázni szeretnék, hogy milyen tanítás képviselete fér össze a lelkészi esküvel, és ki felelős az egyházi tanításbeli határok érvényesítéséért.

Az utolsó kérdések az egyházi egységre és a püspöki felelősségre vonatkoznak. Az aláírók az Ágostai hitvallás VII. cikkére hivatkozva azt kérdezik, hogy az egyház egységének feltétele-e az evangélium tanításában való egyetértés, vagy tartósan jelen lehetnek egymásnak ellentmondó tanítások is.

Végül azt kérik, hogy a püspökök közösen és nyilvánosan fogalmazzák meg az egyház hivatalos álláspontját, valamint az attól való eltérés következményeit.

A püspököktől a nyílt levél közzétételétől számított egy hónapon belül várnak nyilvános, egyértelmű és bibliai érvekkel alátámasztott választ. Az aláírók arra is figyelmeztetnek: ha nem tisztázódik, hogy az egyház milyen tanítást tekint irányadónak, komolyan meg kell vizsgálniuk, miként folytathatják szolgálatukat a lelkészi esküjükhöz hűségesen.

Mint fogalmaznak: „Nem azt kérdezzük többé, hogy elférünk-e egymás mellett ugyanabban az egyházban. Azt kérdezzük, hogy ugyanazt az evangéliumot hisszük és hirdetjük-e. (…) Ha igen, valljuk meg együtt, világosan és következetesen. Ha nem, legyen bátorságunk szembenézni ennek következményeivel. Mert az egyház egysége drága kincs, de nem drágább annál az evangéliumnál, amelyre az egyház épült.”