„A hatalom a népé” – szólt az ellenzéki összefogás szlogenje. Azé az ellenzéké, ami vasárnap döbbenetes vereséget szenvedett.  

Progresszió van. Progresszíven fejlődik az asztrofizika, a biológia, az orvostudomány, a technológia, és progresszívan fejlődnek a jogaink is. Egyenlőek lettek, és elszaporodtak, majdnem, mint az égen a csillagok. A szaporodásukat és kiterjesztésüket azzal szokás mostanában indokolni, hogy a jogszabályoknak le kell követnie a társadalmi változásokat (értsd bele a sok-sok progressziót is). És igazából ezzel nehéz nem egyetérteni.

Az Index múlt héten közzétette Lakatos Márk beszélgetős, nyúlevős műsorának legújabb epizódját. A beszélgetés egy pontján az egyik vendég elmondja, hogy nyolc éves korában úszásoktatás során, egy felnőtt férfi benyúlt a bugyijába és a nemi szervét fogdosta. Az áldozat számára a nehezen leküzdhető ellentét abban volt, hogy az erőszak fizikailag nem okozott kellemetlen élményt. Az abúzusról szóló “vallomásra” Wahorn András úgy reagált, hogy “az utóbbi időben történnek olyan dolgok, hogy valaki harminc évvel ezelőtt elkövetett valamit, ami annak idején elfogadott volt, sőt még biztatást is kapott rá, és most úgy ítéljük meg, hogy erőszak volt” (ezt az érvelést a házigazda, Lakatos Márk is megtámogatta).

Ahogy közeledik a választás, egyre többet hallunk arról a felvetésről, hogy amennyiben a választásokat az ellenzéki oldal nyeri, az Alaptörvény „közjogi érvénytelenségét” ki kell mondani. Mit jelent ez pontosan, és van-e megfelelő jogi alapja ennek az érvelésnek?