A kormányellenes tudományos közösséget politikai szükség is kényszeríti az érvelés során. (Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Habár a közéletet szorgosan (vagy lustán) figyelő polgárok nagyjából talán össze tudják rakni, hogy a hangzatos jogi terminusok között az ígéret valójában arról szólhat, hogy az ellenzék az Alaptörvényt valahogy „visszacsinálja”, az érvénytelenség lehetséges indokait, következményeit vagy akár azt, hogy ez mit is jelent, valahogy egyik politikai oldal sem szereti feszegetni. És valójában mi sem. Csúnya egy kifejezés az a „közjogi érvénytelenség” és magyarázni sem lehet nagyon szépen. Úgyhogy, ha nem is szépen, de mégis teszünk egy kísérletet a megértésére (és megértetésére).
A közjogi érvénytelenség valójában annyit jelent, hogy az adott jogszabályt úgy alkották meg, hogy a megalkotás folyamata (ki fogadja el, hogyan fogadja el, mi alapján fogadja el, és utána hogyan hirdeti ki) olyan súlyosan sérti az arra vonatkozó jogi előírásokat, hogy az adott szabályt meg kell semmisíteni.
A közjogi érvénytelenség megalapozása két fronton zajlik. Mivel társadalmi visszhangot a tudományos-szakmai viták többnyire nem váltanak ki, nem meglepő, hogy az Alaptörvény érvénytelensége mellett már 2016 óta érvelő alkotmányjogászok írásainak alapgondolatai sem jutottak el szélesebb közönséghez. Úgy tűnik, hogy eljutottak azonban az ellenzéki politikusokhoz, akik (amióta egyre nagyobb lehetőségét látják a kormányváltásnak) mind gyakrabban hangoztatják az Alaptörvény érvénytelenségét. Így – az egyébként azóta is zajló – szakmai vita (vagyis sajnos sokkal inkább párbeszéd) kiegészült egy közéleti-politikai érvrendszerrel. A következőkben igyekszünk röviden összefoglalni azokat a legfontosabb gondolatokat (és az azokban rejlő ellentmondásokat), amik mentén az Alaptörvény érvénytelensége mellett érvelnek.
2021.10.08. (XXV/40)
