Ez a legnagyobb probléma a pedofilmosdatással - reagálás a Wahorn-botrányra
Vélemény
Ez a legnagyobb probléma a pedofilmosdatással - reagálás a Wahorn-botrányra

Forrás: Youtube/Index

2021. 11. 08.
Az Index múlt héten közzétette Lakatos Márk beszélgetős, nyúlevős műsorának legújabb epizódját. A beszélgetés egy pontján az egyik vendég elmondja, hogy nyolc éves korában úszásoktatás során, egy felnőtt férfi benyúlt a bugyijába és a nemi szervét fogdosta. Az áldozat számára a nehezen leküzdhető ellentét abban volt, hogy az erőszak fizikailag nem okozott kellemetlen élményt. Az abúzusról szóló “vallomásra” Wahorn András úgy reagált, hogy “az utóbbi időben történnek olyan dolgok, hogy valaki harminc évvel ezelőtt elkövetett valamit, ami annak idején elfogadott volt, sőt még biztatást is kapott rá, és most úgy ítéljük meg, hogy erőszak volt” (ezt az érvelést a házigazda, Lakatos Márk is megtámogatta).

Ez egy véleménycikk.

A véleménycikk az Index Konyhanyelv című műsorának legújabb adására reflektál, az ott elhangzottakról ebben a cikkben írtunk. 

Majd az áldozat morális dilemmáját Wahorn azzal oldotta föl, hogy az, ha egy nyolc éves kislánynak egy felnőtt férfi a nemi szervének érintésével szexuális eseményt okoz (az élmény szó még idézőjelesen sem illik ide, ezért marad ez az erőltetett szóhasználat), nem szexuális erőszak, mivel “jó” érzést (is) okozott neki. Vasárnap Wahorn Facebook-bejegyzésben reagált az őt számonkérő népharagra, amiben azt írja, elítéli a pedofíliát, az őszinteség viszont fontos számára.

Wahorn András tehát nem érti mi a baj a pedofília mosdatásával.

Van egy olyan pesszimista megérzésem, hogy Wahorn, akinek élete 68 éve alatt nem sikerült annyi erkölcsi érzéket összegereblyéznie (vagy sikerült azt elveszítenie), hogy csak egy kicsit kapisgálja, azt a világrengető gyalázatot, ami akkor történik, ha egy kisgyereket akárhogyan, akármilyen körülmények között szexualizálnak, méginkább szexuális eseményben (megint a magyartalan kifejezés, kezdjen hozzászokni a kedves olvasó) részesítenek, nem most, és nem a józan érvelésünk hatására fogja ezt belátni. Úgyhogy ez a vélemény nem neki szól. És nem arról, hogy miért káros, sőt embertelen kisgyereket szexuális szándékkal megérinteni (valahogy borzasztóan lealacsonyító is lenne ezt magyarázni), vagy arról hogy miért védjük a gyerekeket társadalmilag és jogilag is attól, hogy bizonyos helyzetekbe megfelelő érettség nélkül kényszerüljenek bele. És még csak nem is arról (pedig az is megérne egy cikket), hogyan történhetett meg, hogy a beszélgetést;

1. az ominózus pontnál nem állította le azonnal a a moderátor (Lakatos Márk), 2. ha már Lakatos Márknak belefér nyilvánossá tenni ezt az érvelést, az Index hogy, és hogy nem tiltotta le a videó közzétételét.

Wahorn tehát azt mondja, azért nem égbekiáltó probléma az ilyen eset, mert a nyolc éves kislánynak az esemény “jó” (is) volt. Ez az az erkölcsi útvesztő, amelyben az áldozatot meghallgató három  személy közül kettőnek sikerült véglegesen eltévednie . Hogy lehet rossz, ha valami “jó”? És ami emögött húzódik, sajnos nem csak a nulla erkölcsi érzékkel rendelkező, remélhetőleg a társadalomban kicsit sem elfogadott bűnelkövetők vagy bűnmosdatók problémája. Ez népbetegség. Nem tudjuk, nem ismerjük a két abszolút erkölcsi kategóriát, a jót és a rosszat. Mert van ilyen. Valakin önzetlenül segíteni, jó dolog. Valakit kényszerítő ok nélkül bántani, rossz dolog. Azt gondoljuk, hogy a jó valami változó, valami érzéki kategória. Ha valami jól esik, az “jó”. Ha valami ma nem esik jól, az ma nem “jó”. De ha holnap jól esik, holnap már “jó”. Ha ma jól esik a családról gondoskodni, és hűségesnek lenni ahhoz, akinek ezt megígértem, ma ez a “jó”. Ha holnap jól esik otthagyni a családot és új partnerrel lenni, az a “jó”. Ha jól esik pornót nézni, az a “jó”. Ha jól esik kegyetlenkedős videó-játékkal játszani, akkor meg az a “jó”. Ha egy gyereknek “jó” érzést is okoz, ha a nemi szervét egy idegen férfi simogatja, így tehát nem lehet rossz, hiszen “jó”.

Pedig nem jó, hanem rossz. Mert a jó nem azt jelenti, hogy valami bárkinek, akárkinek, éppen az adott pillanatban okoz valamiféle kellemes érzetet (de közben tönkretesz másokat, vagy súlyosan károsítja éppen annak az életét akinek az érzetet okozzák).

A jó nem az érzékelésünktől függ. A jó állandó. A jó abszolút. Lehet rossz az, ami kellemes, és lehet jó az, ami kellemetlen.

Egy gyereknek szexuális eseményt okozni rossz, mert tönkreteszi a gyerekkorát és a legtöbb esetben sajnos az egész életét súlyosan károsítja. Világjárvány idején orvosként, ápolóként, talpig védőfelszerelésben izzadva, levegőért kapkodva segíteni másokon jó, mert életeket ment, és tesz jobbá azzal, ha meg tudja menteni valakinek az apukáját, anyukáját, gyerekét, nagymamáját, nagypapáját. Pedig nem kellemes. Viszont életet menteni pont ugyanannyira volt jó harminc évvel ezelőtt, mint ezer évvel ezelőtt, és amennyire jó ma. Gyereket (vagy felnőttet) molesztálni, pedig pont ugyanannyira volt rossz harminc évvel ezelőtt, mint ezer évvel ezelőtt, és amennyire rossz ma. Mert az igazi jó és az igazi rossz nem változik.

És mégis, mivel van ma egy “jó” fogalom alá sűrítve az az emberfeletti áldozat, amit mások emberi életek megmentéséért hoznak? Valójában az érzéki élvezetekkel, leginkább a mindenféle szexuális élményekkel. Az össztársadalomnak pedig ebben a játékban egyetlen szerep van kiosztva: tolerálja, fogadja el, és lehetőleg segítse is azt, ami valakinek “jó”.

Az iránt viszont sem Wahorn, sem Lakatos nem voltak elég érzékenyek, hogy vajon a szexuális abúzust átélő, velük egy asztalnál étkező vendégnek hogyan esett, amikor az elkövetőt mentegették, és nem pedig sajnálatukat fejezték ki az áldozat felé.

Sok mindenre lettünk érzékenyek de sajnos a jó és a rossz valódi jelentésére egyáltalán nem. Sőt, talán sokszor éppen a nagy érzékenyedés során veszítjük el az igazi erkölcsi értékítéletünket.  Ettől pedig létrejön a mindent elfogadó, mindenre bólogató, semmiféle konfliktust nem vállaló társadalom. Ami pedig nem más, mint egy globális bűnöző és pedofilképző.

a szerző édesanya, egykori gyerek

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!