Decemberben még 7 százalék alatt állt az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OL’aNO) elnevezésű párt, március 1-én viszont a szavazatok 25 százalékának begyűjtésével megnyerték a parlamenti választásokat. Ehhez nemcsak a Robert Fico korábbi miniszterelnök vezette Smer-SD-t kellett legyőzniük, hanem a teljes szlovák ellenzéket – lényegében a két oldal harcából kimaradva nevető harmadikként futottak be az első helyre.
„Hógolyóeffektus” – sokan ezzel a jelzővel illusztrálják azt, ami a szlovák választási kampányban az OL’aNO-val történt. A jobbközép párt, amely korábban az országos listáján is nehezen tudta feltölteni a helyeket, a finisben hétről hétre növelte támogatottságát: a választás előtt már 19 százalékot értek el, és a nagy növekedés láttán még többen álltak melléjük az utolsó pillanatban. Mindebben döntő szerepe volt a pártot vezető Igor Matovicnak, illetve az egyszerű, ám annál hatékonyabb eszközeinek. A fordulatot két kampányvideó hozta meg, amelyekben nem a látványelemek vagy az ígéretek domináltak. Először a volt Smer-es pénzügyminiszter villáját kutatták fel a francia Riviérán, majd kitűztek rá egy cédulát, miszerint az épület a szlovák állam tulajdona – azzal vádolva a politikust, hogy az ellopott uniós támogatásokból tudott a francia tengerpart legelitebb szakaszán villát építeni. Ezt követően a szlovák egészségügyi privatizációban érintett offshore cégek ciprusi székhelyére látogattak el, ahol a pártvezető arról beszélt, hogy mennyi pénz hiányzik az egészségügyből.
A „hordószónokként” emlegetett Igor Matovictól korábban sem voltak idegenek a nem túl bonyolult, de annál kifejezőbb politikai akciók. Nyilvánosságra hozta például, amikor megpróbálták megvesztegetni, vagy hazugságvizsgálatra küldte a kollégáit, és bárkivel képes volt összeveszni, ha ezzel át tudta adni politikai üzenetét – például úgy, hogy a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselőivel dulakodott a parlementben. A politikus – aki maga is meglepődött választási győzelmükön – tíz éve van a szlovák politikában. Előtte vállalkozóként hetilapot adott ki, amely másfél millió háztartásba jutott el ingyenesen. 2010-ben a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt színeiben indult a választásokon az Egyszerű Emberek civil szervezet tagjaként: a pártlista utolsó helyeiről, meglepetésre, három társával együtt jutott be a parlamentbe. 2012-ben aztán már önállóan indultak, és több mint 8 százalékos eredménnyel a harmadik helyen végeztek, mint ahogy 2016-ban is, amikor 11 százalékot értek el.
2020.03.13. (XXIV/11)
