A Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottja az Üzbegisztán elleni győztes mérkőzést követően. Istené a dicsőség.(Fotó: AP / Mike Stewart)
Amikor a 2002-es ázsiai labdarúgó-világbajnokság döntőjét követően a brazil válogatott tagjai együtt imádkoztak és „I belong to Jesus” (Jézusé vagyok) feliratú pólókban ünnepelték a Németország elleni győzelmet, Knézy Jenő még értetlenkedve csodálkozott rá a „különös jelenségre”. Azóta a keresztény hit megnyilvánulásai jóval nagyobb létjogosultságot vívtak ki maguknak nemcsak a pályán, de a szurkolók között is. Jó példa erre a mostani vb: a világ legnézettebb sporteseményén a korábbinál jóval több játékos imádkozik együtt a mérkőzések előtt vagy után, ad hálát Istennek, illetve beszél arról, hogy hite legalább annyira meghatározza őt, mint a futball.
A Kongói Demokratikus Köztársaság Üzbegisztán elleni 3 : 1-es győzelme után – amely azt jelentette, hogy a csapat továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba –, az afrikai játékosok nem az ünneplő szurkolók elé futottak, hanem a pálya közepén gyűltek össze, ahol térdre ereszkedve közös imában adtak hálát Istennek.
A felvételeken hallható, amint többen hangosan ismétlik: „Köszönöm, Jézus!” A jelenet néhány óra alatt milliós elérést produkált a közösségi médiában. A kongói játékosok később arról beszéltek, hogy számukra ez természetes reakció volt: úgy érzik, a történelmi siker mögött nemcsak a saját teljesítményük, hanem Isten vezetése is ott áll.
2026.07.03. (XXX/27)
