Az általánosan felhozott indokok mind a fesztiválozók, mind a szociológusok részéről az élő zene élvezete, a tánc és maga a közösség szokott lenni. Újabb motivációként azonban elkezdett megjelenni, illetve nagyobb teret nyerni a valóság elől való menekülés is. 

A felmérés résztvevőinek elmondása szerint ugyanis a fesztiválok egy olyan mikrokozmoszt hoznak létre, ahol a fiatalok egy másik világba tudnak belépni. Ahol szabadon lehetnek azok, akik csak szeretnének lenni, és úgy viselkedhetnek, ahogyan akarnak – noha ez normális életkörülményeik között a társadalom rosszallását váltaná ki. 

Például egy fesztiválon bármilyen ruhában megjelenhetnek, anélkül, hogy bárki is furcsán nézne rájuk. 

Fesztivál utáni depresszió

A fesztiválok csillogó világának árnyékában azonban megtalálható az az egyre szélesebb körben terjedő probléma, amit a pszichológia csak fesztivál utáni depressziónak nevez. A fesztiválok „jótékony” hatása ezen a ponton válik megkérdőjelezhetővé.

Maga a jelenség az általános depresszió olyan tüneteit foglalja magába, mint a szorongás, a szomorúság, az étvágytalanság vagy a kedvetlenség.

A fesztiválon eltöltött napok után a résztvevők az ott mesterségesen kialakított, utópisztikus világból kénytelenek visszatérni a való világba, és ez sokak számára a csúcsról a mélypontra való zuhanást jelenti.

Akik átestek már ilyenen, arról számoltak be, hogy ez az állapot érezhetően kihatott hétköznapjaikra: nem keltek ki az ágyból és mindenféle kifogásokat találtak ki, hogy miért nem végzik el az aznapi feladataikat.

Ráadásul pedig éppen csak annyit ettek, hogy "ne halljanak éhen".

Volt olyan is, aki azt mondta, hogy miután vége lett a fesztiválnak, az „a lelkét is magával vitte”. Mások egész egyszerűen sivárnak érezték a világot, egy héten át folyamatosan sírtak és nem volt kedvük semmit sem csinálni.

Identitáselőadás

Dr. Rob Gardner szociológus szerint a fesztiválok szabad teret adnak arra, hogy az emberek új identitásformákkal kísérletezgessenek, így a fesztiválok mindenféle identitáselőadás színtereivé válnak és ezért senki nem utasítja el a másikat.

Amikor azonban az emberek elhagyják ezt a mesterségesen kialakított teret, ugyanúgy szembe kell nézniük a családi, munkahelyi, iskolai problémáikkal, amelyek elől elmenekültek. Ez pedig olyan pofont jelent sokak számára, hogy depresszióba esnek.

Az emberi kapcsolatok, a mások felől érkező elfogadás kétségkívül nagyon fontos szerepet játszik az ember jóllétében, és ez jelenti az egyik legfőbb vonzóerőt a fiatalok számára is.

A fesztiválokon az ismeretlenektől jövő „korlátlan elfogadás” azonban valójában egy olyan hamis értékrenden alapuló közösséget hoz létre, ami a társadalmat ítélkezővé és ellenszenvessé teszi a szemükben. Ezzel szemben az ott összetódult többezres tömeget vonzónak látják, ezért évről-évre visszajárnak.

(Vice/Medium)