Illusztráció ( Forrás: Shutterstock/PuzzlePix)
Illusztráció ( Forrás: Shutterstock/PuzzlePix)
A gigantikus távolság ellenére nem szakadt meg a kapcsolat az űrszondával, igaz, a csillagászati mérföldkő a gyakorlatban azt jelenti, hogy a másodpercenként közel háromszázezer kilométeres sebességgel száguldó fénynek – és így a földi irányítóközpont rádiójeleinek is – immár egy teljes napra, azaz 24 órára van szüksége ahhoz, hogy eljusson az űrszondáig. Ha a szakemberek parancsot küldenek a fedélzeti számítógépnek, a visszaigazolásra legalább 48 órát kell várniuk, ami a világűr történetének leghosszabb kommunikációs késleltetése.
Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas
Az 1977 szeptemberében útjára indított Voyager–1 eredetileg a Jupiter és a Szaturnusz, valamint holdjaik vizsgálatára készült, ám küldetését messze túlteljesítve 2012-ben elsőként hagyta el a Naprendszer védőburkát, a helioszférát, és lépett be a csillagközi térbe.
A közel ötvenéves, hetvenes évekbeli technológiával épített szonda több mint 60.000 km/h sebességgel távolodik tőlünk. Bár plutónium alapú energiaforrásai folyamatosan merülnek, és az elmúlt években súlyos memóriahibák is fenyegették a működését, a NASA mérnökeinek bravúros távoli szoftverjavításokkal sikerült életben tartaniuk a tudományos műszereket, amelyek ma is egyedülálló adatokat küldenek a csillagközi plazmáról és a kozmikus sugárzásról.
A Voyager–1 jelenleg több mint százhetvenháromszor messzebb jár a Naptól, mint a Föld. Fedélzetén az emberiség üzenetét hordozó Aranylemezzel még néhány évig képes lesz tartani a kapcsolatot bolygónkkal, mielőtt műszerei végleg elhallgatnak.
hetilap
hetilap