A NASA úgy döntött hát, hogy a még teljesebb élmény érdekében szonifikálja a csillagokat, azaz hanghullámokra fordítja le digitális teleszkópjaival rögzített adatait, hogy rövid, kozmikus koncertekkel adjon betekintést az univerzum titkaiba.
A szonifikáció során a bináris kódban rögzített, vagyis 1-esekkel és 0-ákkal leírt adatokat hangra, nem pedig képre fordítják le.
Ahhoz, hogy kontextusba helyezze az információt, a NASA audiovizuális felvételeket készített, melyben a hangmagasság és hangerősség a galaktikus csillagok pozíciójától és intenzitásától függően váltakozik.
Minden csillagnak és önálló ragyogó fényforrásnak saját hangot rendeltek, míg a por-, és gázfelhőknek atmoszférikus drónhangokat.
A galaktikus gála, ami körülbelül 26 ezer fényévnyire zajlik a Földtől a NASA Hubble űrteleszkópja, a Spitzer űrteleszkóp és a Chandra röntgen obszervatórium által rögzített szimfóniákat „tűzi műsorra”.
Minden teleszkópnak saját „hangszere” van az általa gyűjtött adatoknak megfelelően.
A Hubble a galaxis enegrikus régióit pásztázza, ahol a csillagok születnek, így pengető, lágy hangú ütős hangszer hangjai társulnak hozzá, míg a Spitzer inkább az éteri hangokat társítja porfelhőihez, a Chandra pedig szupernova robbanásaihoz egészen más hangzást jelenít meg.
hetilap
hetilap
