"Ezekben a percekben, tőlünk nem messze, Budapest belvárosában, magukat „palesztinpártinak” mondó tüntetők olyan elítéltek és foglyok kiszabadítását követelik, aki terrorszervezetnek a tagjai, terrorcselekményekben vettek részt, arra készültek, vagy azt segítették. Olyan tüntetők, akik Izrael állam megszűnését kívánják, a dzsihadista gyilkosokat és erőszaktevőket pedig mártíroknak tartják – akiknek dicsőség jár, a zsidókkal szembeni harcot pedig ellenállásnak nevezik.

Nevezzük nevén a dolgokat.

Ez egy Hamaszt éltető, a terrorizmust dicsőítő tüntetés.

Szégyen. Szégyen, hogy ma Budapesten ezt engedélyezik, ennek teret adnak. Sajnálatos, hogy a zéró tolerancia már nem csak a gyakorlatban, de elméletben is megszűnt.

Fogalmazzunk világosan. A mostani kiállásunk nem csak a zsidóságról szól. Nem arról szól, hogy van egy palesztinpárti, és egy Izrael-párti tüntetés. Nem arról van szó, hogy ki kinek szurkol egy közel-keleti háborúban. Ez nem egy futballmeccs.

A kiállásunk Magyarországról szól. Arról, hogy egy olyan ország akarunk-e lenni, amelyik nem tanul a történelmi hibáiból, és ismét arra az ösvényre lép, amely a teljes sötétségbe vezet. Értsük meg,

a holokauszt nem a gettókkal, vagonokkal és a koncentrációs táborokkal kezdődött.

Nem.

Hanem a közönnyel. A többségi társadalom hallgatásával. Amelyik nem vette észre, vagy nem akarta észre venni, hogy burjánzik a gyűlölet, a harag, a megvetés. Az antiszemita toposzokkal – miszerint a zsidók nem érdemlik meg ugyanazokat a jogokat, mint a honfitársaik. Ők mások, őket meg lehet bélyegezni, ki lehet szorítani, el lehet különíteni. Ők nem a magyar nemzet tagjai.

Olyan antiszemita toposzokkal kezdődött, amelyeket ma is olvashatunk a közösségi oldalakon, a kommentmezőkben, a sajtócikkekben. Amit ma is hallhatunk újságíróktól, sőt – még egyes politikusok szájából is. Ami népirtásnak nevezi az önvédelmet, gyerekgyilkosoknak a terroristák ellen harcoló katonákat, megszállóknak azokat, akik békében és biztonságban akarnak élni őseik földjén.

Ne legyen illúziónk, ne csapjuk be magunkat. A gyűlölet természete nem változik. Ugyanaz a gyűlölet, cinizmus és megvetés ugyanazokat a történelmi tragédiákat fogja okozni. Ha ezt némán eltűrjük, ha nincs ellenállás.

De lesz.

Nem hagyjuk.

Nem engedjük szeretett hazánkat ismét a történelem sötét fejezeteire sodródni. Mi nem arra vágyunk, hogy legyenek méltó megemlékezések, gyertyagyújtások, emlékművek a nemzeti tragédiáink után, újabb cipők a Duna-parton.

Mi azt akarjuk, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el, amit a történelmi elődeink elkövettek.

Magyarország hősei tudták, milyen veszélyt jelent a dzsihadista iszlám, a radikális iszlám. Tudták ezt a Mohácsnál harcoló magyar vitézek, Nándorfehérvár katonái, és az Egri csillagok. Ma az iszlamizmus fenyegetése álruhában jön. Lappangva, a humanizmus, szolidaritás, együttérzés álcájában. Elhazudva azt, hogy mi történt október 7-én, három évvel ezelőtt, elhallgatva azt, hogy miért folyik háború Gázában.

Ezek az emberek nem a palesztinok pártján állnak. Hanem azok pártján, akik ebbe a történelmi csapdába vezettek egész generációkat.

Európa és benne Magyarország nem sétálhat bele ebbe a csapdába.

Ez csak akkor lehetséges, ha nem maradunk csendben akkor, amikor átlép az ország egy ilyen erkölcsi vörös vonalat. A terrorizmus mentegetése, kimagyarázása, átcímkézése nem fér bele.

Végezetül, engedjék meg, hogy hivatkozzak a Szentírásra. Én magam, nem vagyok zsidó, viszont keresztény emberként, a Hit Gyülekezete tagjaként hiszem és vallom, hogy a Biblia Isten beszéde. Ebben Isten többször is beszél a két nagy parancsolatról, Isten és az emberek szeretetéről. Jézustól is megkérdezték, hogy melyek a nagy parancsolatok – és a szamaritánus példáját hozza fel. Ebben a történetben Jeruzsálemből Jerikó felé megvernek és kifosztanak rablók egy embert. Többen csak átlépnek felette, míg az irgalmas szamaritánus megáll és segít neki. Ez a példa is azt mutatja, hogy a szeretet ellentéte nem csak a gyűlölet, hanem a közöny.

Mi ne maradjunk közömbösek!

Mutassunk példát, álljunk ki, legyünk bátrak, és világítsunk a sötétben.

Isten áldja és óvja Magyarországot!"