Aktuálishetilap

Guy Debord francia marxista filozófus tucatnyi radikális elvtársával próbálta megfejteni a huszadik századi nyugati társadalom problémakörét 1967-ben. Keresése közben valami olyat írt le, ami mai is kifejezetten releváns, és ami véglegesen átformálta a civilizációnkat: a spektákulum, vagyis látványosság társadalmát. Már a televíziózás hajnalán, az okostelefonok és a közösséginek nevezett média megjelenése előtt felvázolta, milyen jellegű világ bontakozik majd ki egy olyan gazdasági-kulturális rendszerben, ahol mindennek középpontjában a kép, a látvány, a reprezentáció áll. Vagyis a saját szavaival: „A spektákulum nem képek együttese, hanem az egyes emberek között létrejött olyan társadalmi viszony, amelyet képek közvetítenek. (…) Minden, amit az ember valaha közvetlenül megélt, reprezentációvá foszlott.
A spektákulum a becsapott tekintet és a hamis tudat helye; az egyesítés pedig, amelyet megvalósít, nem más, mint az általános elkülönülés egyik hivatalos nyelve.”

Vagyis létrejön egy olyan világrend, amely a szó, a közvetlen kommunikáció vagy a betű helyett a képekre épül, és az azok által közvetített hamis vagy féligaz valóságra. Hiszen a kép nem valóság, hanem annak legjobb esetben is csak árnya, inkább eltorzított formája.

Az első mohikánok

Mihez kezdhet egy olyan generáció, amely már ebbe a világrendbe születik bele, és képekből, látványosságokból próbálja megtanulni, hogyan is kell élni? A Z generáció tagjai (1997–2012 között születettek) az elsők, aki digitális bennszülöttként ebben a radikálisan spektákulumra épített valóságban, a virtuális térben szocializálódtak. Sok kritika éri őket, azonban közelebbről megvizsgálva talán a legnagyobb kihívással szembekerülő generáció ők: az élet alapvető dolgainak megélésében is meghatározza őket a virtuális valóságban szerzett élményanyag és viselkedésminta.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek