Károly életének eseményei szorosan lekövették az elmúlt hét évtized drámai társadalmi változásait, amelyekhez a királyi háznak is alkalmazkodnia kellett. A tradícióban mélyen gyökerező intézményt pedig uralkodóként várhatóan modernizálnia kell, annak fennmaradása érdekében.
A változás és a királyi család legitimációját adó tradíció között kell kormányoznia a monarchia hajóját. Ugyan kritikusai attól tartanak, hogy túlságosan radikális változásokat vezet majd be az ősi intézményben, a nemzethez intézett első televíziós beszédében úgy fogalmazott: „Az értékeink ugyanazok, és változatlanok maradnak.”
Károlynak egyáltalán nem volt könnyű a gyermekkora, ötéves volt csupán, mikor II. Erzsébet megkoronázását követően hercegből trónörökössé vált. Őt és három testvérét ezt követően nevelők nevelték, vajmi keveset találkozott édesanyjával. Nehezen élte meg bentlakásos iskolában eltöltött éveit is, ahol sokat betegeskedett, szülei mégsem látogatták meg, levélben kívántak jobbulást. Az ott töltött időt „börtönbüntetésként” írta le. Fülöppel sem volt könnyű a kapcsolata, akinek erőteljes személyisége szöges ellentétben állt Károly érzékenységével és szeretetvágyával.