Amikor az iszlám kellőképpen megerősödött Mohamed és Abu Bakr alatt az Arab-félszigeten, a muszlim közösség (umma) kötelességének érezte hitének agresszív terjesztését. Persze ez volt az ideológiai legitimáló tényező egy birodalomépítés nagyon is földhözragadt szükségleteinek kielégítésére. Arról van szó, hogy míg a Dzsazíra (az Arab-félsziget) többnyire igen sivár vidéknek számított, Mezopotámia (a mai Irak) és Perzsia legendásan gazdag termőföldjeire, öntözőrendszereire és a Selyemút kereskedelmi lehetőségeire szemet vetett a zsákmányra éhes arab birodalom.
Az arabok szemszögéből nézve igen szerencsés fejlemény volt, hogy a Kr. u. 7. század elejére a Szászánida Birodalom mélységesen kimerült a Bizánccal vívott évszázados háborúk és a belső trónviszályok miatt. Ezt a perzsa gyengeséget használta ki a Mohamed halála után létrehozott Rásidún Kalifátus második kalifája, Omár. Parancsára az arabok először a dél-iraki területeket támadták meg (ezzel párhuzamosan indult meg Izrael földjének meghódítása is a bizánciak ellen). Itt jelentett fordulópontot a 636-os kádiszíjjai csata, ahol a perzsák elefántjai sem segítettek a gyors arab hódítókkal szemben. Ezután hamar elesett a főváros, Ktésziphón is (egy évvel Jeruzsálem muszlim meghódítása előtt).
A Szászánida-dinasztia keletre menekült, de az arabok sem álltak meg Mezopotámiánál, hanem átkeltek a Zagrosz-hegységen, és hozzáláttak az egyes perzsa tartományok (Fársz, Horászán, Szisztán stb.) behódoltatásához. A helyi kormányzókat meglátogató III. Jazdagird szászánida király megpróbált ellenállást szervezni az arabok ellen, de azok a saját életüket féltve inkább az arab hódítókkal kötöttek paktumot.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »