Az ukrán elnök szerint ez azt jelenti, hogy Ukrajna belátható időn belül nem csak drónokkal, hanem pusztító erejű, precíziós ballisztikus rakétákkal is támadhatja Oroszország mélységi területeit, többek között Moszkvát és Szentpétervárt. 

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Az amerikai elnök döntése egy eddig nem látott, rendkívül veszélyes eszkalációs szakaszát nyitja meg a több mint négy éve zajló háborúnak. Vlagyimir Putyin válaszlépése a totális háború megindítása lehet, amelyet a Kreml szerint már nem csak Ukrajnával, hanem az egész NATO-val szemben vív Oroszország. Ehhez a nukleáris doktrína szigorítása, és egy széles körű, akár 500 ezer embert érintő katonai mozgósítás, valamint az Észak-Koreával megkötött új, stratégiai szövetség adhat támogatást. 

A háború kitörése és Donald Trump hivatalba lépése óta a washingtoni adminisztráció egyik leginkább vitatott és óvatosan kezelt területe a Kijevnek átadott nagy hatótávolságú amerikai fegyverek alkalmazásának korlátozása volt. A Fehér Ház korábban szigorú földrajzi és taktikai határokat szabott meg, elkerülendő az Oroszországgal való közvetlen, nukleáris kockázatokkal járó eszkalációt. Az ukrán harctéri nyomás, az elhúzódó felőrlő hadviselés és a belső kijevi tisztogatások miatti politikai feszültségek közepette azonban Trump végül megváltoztatta az álláspontját. 

A legújabb döntés értelmében az ukrán fegyveres erők mostantól korlátozások nélkül alkalmazhatják a nagy hatótávolságú precíziós rendszereket – köztük az ATACMS rakétákat és a legmodernebb dróntechnológiákat – közvetlenül Oroszország nemzetközileg elismert területein fekvő katonai és logisztikai célpontok ellen. Ez a fordulat nem egy elszigetelt döntés, hanem közvetlenül kapcsolódik az ukrán hadiipar saját mélységi csapásmérő képességeinek radikális fejlődéséhez. Kijev az elmúlt időszakban demonstrálta, hogy képes a frontvonaltól 500-700 kilométerre, vagy akár a Kaszpi-tengeren állomásozó orosz és iráni hadiipari logisztikai láncokra is precíziós dróncsapást mérni.

Trump döntése most megadja azt a nyugati fegyverzeti és hírszerzési hátteret, amely nagyságrendekkel megnöveli ezen mélységi csapások hatékonyságát.

Washington lépése azonnali stratégiai kihívások elé állítja az orosz katonai vezetést. A korlátozások feloldása azt jelenti, hogy Oroszország mélységi hátországa – beleértve a határ menti és a beljebb fekvő lőszerraktárakat, parancsnoki harcálláspontokat, katonai repülőtereket és üzemanyag-finomítókat – megszűnt védett menedéknek lenni. A logisztikai vonalak széttolása kötelezővé válik: az orosz erőknek a lőszerraktárakat és az utánpótlási központokat jóval távolabb kell költöztetniük a frontvonaltól, ami megnöveli a szállítási időt és komoly üzemanyag-ellátási akadozásokat okoz a keleti fronton. 

A lépés közvetlenül érinti a légierő visszaszorítását is, hiszen az orosz légierő eddig biztonságos távolságból indította el a pusztító siklóbombákat az ukrán állások ellen, most viszont a mélységi amerikai rakéták jelenléte arra kényszeríti Moszkvát, hogy a harci repülőgépeket jóval távolabbi, védettebb bázisokra telepítse át, csökkentve ezzel a bevetések intenzitását. Mindemellett a finomítók és az energetikai hálózat védtelensége is fokozódik: az orosz olajfinomítók elleni szisztematikus csapások már eddig is érezhető üzemanyaghiányt okoztak az orosz belföldi piacon, az amerikai precíziós támogatással kiegészülő ukrán akciók pedig ezt a gazdasági sebezhetőséget mélyítik tovább.

Moszkva azonnal és rendkívül élesen reagált a washingtoni bejelentésre.

A Kreml és az orosz védelmi minisztérium a lépést a NATO közvetlen háborús részvételének értékeli, hangsúlyozva, hogy a nyugati precíziós fegyverek irányításához és célmeghatározásához elengedhetetlen az amerikai műholdas és hírszerzési adatok bevonása. A szakértők és a katonai elemzők szerint Oroszország több szinten készítheti elő a válaszlépéseit. Egyrészt várhatóak a fokozott rakéta- és dróntámadások az ukrán hátország ellen, amelyek során újabb, masszív összetett csapásokat mérnek az ukrán energetikai infrastruktúrára, nagyvárosokra és a nyugati fegyverszállítmányok fogadására szolgáló logisztikai csomópontokra. Másrészt terítékre kerülhet a nukleáris doktrína és a fenyegetések szigorítása: Vlagyimir Putyin és az orosz biztonsági tanács tagjai ismét előtérbe helyezhetik a nem stratégiai (taktikai) nukleáris fegyverekkel való elrettentést, valamint a taktikai nukleáris gyakorlatok felújítását az ukrán és a NATO-határok közelében. Harmadrészt aszimmetrikus globális válaszlépésekre is számítani lehet, hiszen Moszkva növelheti a technológiai és fegyverzeti támogatást a Nyugattal szemben álló egyéb régiókban – beleértve a közel-keleti iráni hátterű csoportokat vagy Észak-Koreát –, közvetlen fenyegetést teremtve az amerikai és szövetséges érdekeltségekre.

Miközben a nyugati oldalon a fegyverszállítások határainak kiterjesztése zajlik, a keleti tengelyen tovább mélyült Moszkva és Phenjan szövetsége, miután Oroszország és Észak-Korea megkezdte egy új, közvetlen közúti és vasúti határátkelő híd megépítését a Tumen (Tumannaja) határfolyó felett. Ez a beruházás nem puszta szimbolikus infrastruktúra-fejlesztés, hanem a két ország közötti katonai-logisztikai folyosó bővítését jelenti. Az új létesítmény elsősorban a lőszer- és fegyverutánpótlás felgyorsítását szolgálja: Észak-Korea az elmúlt évben több millió tüzérségi lövedéket, valamint KN-23-as ballisztikus rakétákat szállított Oroszországnak, amelyeket az orosz erők aktívan használnak az ukrán fronton, az új híd pedig közvetlen és nagy kapacitású szárazföldi kapcsolatot teremt a phenjani hadiüzemek és a transzszibériai vasútvonal között, kiküszöbölve a korábbi logisztikai szűk keresztmetszeteket. Ezenfelül a híd komoly munkaerő- és csapatszállítási lehetőséget biztosít, hiszen a nyugati és dél-koreai hírszerzés adatai szerint Észak-Korea nemcsak fegyvereket, hanem katonai műszaki alakulatokat, építőipari munkásokat, sőt, egyes jelentések szerint harcoló alakulatokat is bocsátott Oroszország rendelkezésére a hátországi feladatok és a kurszki vagy keleti frontvonalak támogatására, továbbá a technológiai transzfer cseréje is lebonyolítható ezen az úton: Oroszország a kapott fegyverekért és élőerőért cserébe modern űrhajózási, műholdas, valamint tengeralattjáró- és rakétatechnológiát ad át Észak-Koreának.

Az ukrajnai háború legújabb fejleményei azt jelzik, hogy a konfliktus végérvényesen túllépett a regionális kereteken. Donald Trump döntése a mélységi csapások engedélyezéséről a nyugati elrettentés és a katonai nyomásgyakorlás eszköze kíván lenni, amellyel Kijevet jobb tárgyalási pozícióba próbálják hozni. Ugyanakkor az Oroszország és Észak-Korea közötti határok fizikai és katonai egybeolvadása rávilágít arra, hogy a keleti blokk nem meghátrálni, hanem mélyíteni kívánja a konfrontációt. A háború ötödik évében a felek nem a megegyezés, hanem a harctéri és stratégiai eszközök radikális kiterjesztése felé haladnak, ami a konfliktus Európára való átterjedésével fenyeget.