Amikor ugyanis a növények vészjósló hangokat bocsátottak ki, a nőstény egyedek azokat elkerülve az egészséges növényeket részesítették előnyben, melyek nem bocsátottak ki ilyen, ultraszónikus hangokat, melyeket bár az emberi füllel nem lehet hallani, a lepkék hallják őket. És ennek nagy hasznát veszik.

A tanulmányt a Tel Aviv-i Egyetem Növénytudományi és Élelmiszerbiztonsági Tanszékének professzora, Yossi Yovel professzor és Lilach Hadany professzor laboratóriumaiban állították össze, mely az eLife című folyóiratban jelent meg. A tanulmány a kutatók által mintegy két évvel ezelőtt közzétett drámai felfedezést követi, amiből kiderült: a növények „stresszhelyzetben” hangokat bocsátanak ki, melyeket az emberrel ellentétben sok állat érzékel, és ezzel – mint a kutatók akkor megállapították, megnyílt az ajtó a növények és állatok közötti kommunikációval kapcsolatos kiterjedt kutatások előtt.

Hadany professzor közölte, hogy ezúttal „úgy döntöttünk, hogy a nőstény lepkékre összpontosítunk, amelyek jellemzően növényekre rakják petéiket, hogy a lárvák a kikelés után azokból táplálkozhassanak. Feltételeztük, hogy a nőstények optimális helyet keresnek a tojásrakáshoz - egy egészséges növényt, amely megfelelően táplálja a lárvákat.

(A kérdés tehát, hogy) ha a növény jelzi, hogy kiszáradt és ’stresszes’ helyzetben van, a lepkék figyelembe veszik-e a figyelmeztetést, és elkerülik azt tojásrakáskor? E kérdés feltárására több kísérletet végeztünk.”

Az egyik kísérletben például a nőstény lepkéknek két egészséges „kínáltak fel” - az egyiket egy hangszóróval, ami egy száradó növény hangjait játszotta vissza, a másikat pedig bármiféle hang nélkül, melyek közül utóbbi nyerte el a lepkék tetszését. Több hasonló, a növényekkel és a hangokkal, valamint a hím és nőstény egyedekkel kísérletező vizsgálatokat is végeztek a tudósok, melyekből az derült ki, hogy a vészjósló hangok egyértelműen taszítják a nőstény lepkéket, és így jutottak a tanulmány szerinti következtetésekre.