A nemzeti identitás egyik legfontosabb összetevője a nemzeti érdek iránti, mély meggyőződésen alapuló, áldozatot hozni kész lojalitás. Manapság, amikor a hazafiság fogalmának önkényes kisajátítása nemzeti sport lett, fontos visszatérni e szó jelentésének eredeti tartalmához. Ha ugyanis megengedjük, hogy önző politikai érdek definiálja azt, hogy mit jelent hazafinak lenni, akkor hozzájárulunk ahhoz a folyamathoz, melynek vége egy „idegenszívűekre” és „igaz magyarokra” mesterségesen felosztott társadalom lesz. Jelenleg a hazai antiszemita retorikában a „hazafi” egy kulturális kód, melynek jelentése: aki a hazáját szereti, az nem szimpatizál a nemzetellenes zsidó érdekekkel, és főleg nem lehet cionista. Ez a hazug csúsztatás a modernkori magyar antiszemitizmus százéves „találmánya”. Írásunkban az első világháború centenáriuma kapcsán vizsgáljuk azt, hogy az antiszemita előítélet akkor kisarjadó ága milyen hamis – ám a mai napig tetten érhető – vádakra épült.