hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Elárult hazafiak
A Nagy Háború és az antiszemita fordulat

2016. 05. 27.
A nemzeti identitás egyik legfontosabb összetevője a nemzeti érdek iránti, mély meggyőződésen alapuló, áldozatot hozni kész lojalitás. Manapság, amikor a hazafiság fogalmának önkényes kisajátítása nemzeti sport lett, fontos visszatérni e szó jelentésének eredeti tartalmához. Ha ugyanis megengedjük, hogy önző politikai érdek definiálja azt, hogy mit jelent hazafinak lenni, akkor hozzájárulunk ahhoz a folyamathoz, melynek vége egy „idegenszívűekre” és „igaz magyarokra” mesterségesen felosztott társadalom lesz. Jelenleg a hazai antiszemita retorikában a „hazafi” egy kulturális kód, melynek jelentése: aki a hazáját szereti, az nem szimpatizál a nemzetellenes zsidó érdekekkel, és főleg nem lehet cionista. Ez a hazug csúsztatás a modernkori magyar antiszemitizmus százéves „találmánya”. Írásunkban az első világháború centenáriuma kapcsán vizsgáljuk azt, hogy az antiszemita előítélet akkor kisarjadó ága milyen hamis – ám a mai napig tetten érhető – vádakra épült. 

Amikor Izrael nemzeti királyságát a Római Birodalom megsemmisítette, a zsidóság diaszpóralétre kényszerült. A történel­mi tapasztalat szerint az ilyen sors­ra jutott népek zöme előbb-utóbb feloldódik a környező népek ten­ge­rében. Az Ószövetség azonban számos példát és konkrét útmutatásokat tartalmaz arról, hogy hogyan kell helyesen viszonyulni a befogadó nemzethez. A Biblia szerint egy nép túlélésének egyik legfontosabb záloga a befogadó ország vezetéséhez való lojalitás. Ennek az alapelvnek a következetes betartásával a zsidóság a 2000 éven át tartó száműzetésben is sikerrel őrizte szellemi és – részben – egzisztenciális szuverenitását. A diaszpóralét évezredeiben a zsidók minden befogadó országban arra törekedtek, hogy a társadalom számára értékteremtő és államstabilizáló erővé váljanak. Az ószövetségi útmutatásba vetett meggyőződés mellett a józan érdek és az asszimilációs szándék is közrejátszott abban, hogy a zsidók többnyi­re kifejezetten támogatták az őket befogadó nemzetek politikáját. Mind­ezek ellenére szellemi elkülönülésük gyakran a sztereotípiákba rögzült gyanút vonta maga után: a hűtlen, ravasz, másikat önnön érdekeiért „hátba szúró”, „nyerészkedő”, „összeesküvést szító”, „hataloméhes” zsidóról alkotott, jól ismert antiszemita képet.

Birodalom a prés alatt

A 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchiában kedvező helyzetben volt a zsidóság: a Ferenc József alatti békeidőkben gyors ütemben magyarosodhattak, kulturális és gazdasági téren pedig egyre nagyobb befolyást szereztek. Mivel érdekeltek voltak a kiterjedt piaci kapcsolatok fenntartásában, valamint joggal tartottak a pánszláv propagandától (Oroszországban ekkor kiterjedt pogromok vannak!), az állam lojális alattvalóiként tartották számon őket. A hazai zsidóság fénykora volt ez, aminek a Nagy Háború vetett véget. Ekkor a közéletben drámai antiszemita fordulat történt, ami a magyar zsidóság életének egyik legnagyobb törése volt.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!