„1965-ben születtem Budapesten. Az édesapám nem lakott velünk, de rendszeresen jött értem. Szeretett engem, de többnyire temetőkbe meg néptelen helyekre vitt sétálni, ahol nem fenyegetett az a veszély, hogy ismerősökbe botlunk. Én ugyanis házasságon kívüli kapcsolatból születtem, s apukám sokáig titkolt engem és anyámat a másik családja előtt. Ő hívő katolikus ember volt, üzemmérnökként dolgozott, mindenféle találmányai is voltak" – meséli Deák Ildikó.
Ildikó édesanyja iskolatitkárként dolgozott. Az anyai nagymamája erdélyi származású volt, aki cselédként vállalt munkát budapesti családoknál, és lányanyaként nagy nehézségek közt nevelte fel gyermekét. „Ezek után anyukám nagyon kétségbeesett, amikor megtudta, hogy terhes, és mindenáron el akart vetetni engem, mert tudta, hogy az apám nem válik el miatta. Ez akkoriban egyébként népszokás volt: anyám minden barátnőjének legalább egy abortusza volt. De mivel anyu kicsúszott a határidőből, én megmaradtam. Ő úgy gondolta, hogy az élete miattam futott zátonyra, s ezt sokszor el is mondta. Azt éreztem, hogy teher vagyok neki, nem kedvel engem, s az aktuális udvarlói mindig fontosabbak voltak neki, mint én. Igazából a nagymamám nevelt fel, de vele is sok konfliktusom volt" – emlékszik vissza Ildikó.
Nyolcéves sem volt, amikor az apja elhunyt infarktusban – szerinte a lelkiismeret-furdalás vitte sírba. Úgy tudja, egyszer lépett csak félre, de ezzel sok ember életét sikerült „hazavágnia”, nem csak a magáét.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »