Idén januártól a kiutazáshoz engedély szükséges, egy online vízum (ETA-IL), mely nélkül nem lehet belépni az országba, ennek a célja az utazók előzetes átvilágítása, és a határbiztonság megerősítése. Magunk és csomagjaink biztonságáért ajánlott biztosítást kötni, pár ezer forintért. Az ünnepi időszakok felárasok, sabat idején nincs tömegközlekedés, csak taxival lehet eljutni a repülőtérről Jeruzsálembe, ami 40 000 forint pluszköltséget jelent. A szállást tekintve a magánszállástól az 5 csillagos szállodáig széles a paletta, de nemcsak az árat, hanem a környéket is górcső alá kell venni, mert hiába kedvező ár, ha nem biztonságos a környék, mint például a keleti városrészben. Javasolt a város nyugati részén foglalni, a villamosvonal közelében, így gyorsan és könnyen bármelyik városrészhez eljutunk. Bármilyen tömegközlekedést választjuk, mindent feltöltőkártyával lehet használni. Szállást ajánlott reggelivel együtt foglalni, de ha erre nincs mód, egy-egy közeli szállodában két szendvics áráért svédasztalos reggelit kapunk. A délutáni-esti étkezés megoldható street fooddal: falafel, shawarma (gyros) sok zöldséggel, pitával, akár humusszal kiegészítve (40-50 sékel – 4-5000 Ft). Éttermek sokasága is várja a vendégeket, tradicionális és tengeri finomságokkal. A hölgyeknek, különösen az óvárosban, a bazárban, javasolt kendőben közlekedniük, elkerülendő a kéretlen megszólítgatásokat.
A két évvel ezelőtti időszakhoz képest most számtalan koldust látni a turisztikai látványosságok körül. Korábban etióp kipás zsidó családokkal is ritkán találkoztunk, most viszont igen gyakran. A turistahiány miatt több vendéglátóhely bezárt, a bazárban pedig rámenősebbek lettek az árusok – legalábbis nekünk úgy tűnt. Az árak nincsenek kiírva, azt aszerint alakítják, hogy melyik országból érkezett a vásárló. Több ízben megtörtént, hogy vásároltam valamit, és a visszajáró kevesebb volt 1 dollárral vagy 1 sékellel. Amikor ezt szóvá tettem, volt, aki mintha meg sem hallotta volna, más meg adott pár könyvjelzőt fájdalomdíjként. Ezért érdemes sok aprót vinni, és a kialkudott összeget odaadni. Alkudni viszont továbbra is lehet, sőt szinte kötelező, féláron, de akár harmadáron is elvihető egy-egy portéka.
Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy jó magyarnak lenni Izraelben, bárkivel találkoztunk, szinte mindenkinek volt valami magyar élménye vagy kötődése. Akik jártak már Budapesten, azok méltatták a várost, hogy milyen szép, mások lelkendeztek, hogy olyan messziről idelátogattunk. Egyik alkalommal egy fiatal pár szólított meg minket. A férfi elmondta, hogy anyukája magyar, ő azonban nem beszéli a nyelvet – de így is olyan volt, mintha egy régi családtaggal találkoztunk volna.
2025.11.14. (XXIX/46)
