L. Simon László nemrég az atv.hu-nak azt mondta, hogy rossz vita folyik a NAT-ról. Hol és miért siklott ki ez a vita?
L. Simon László: – Nagyon régóta identitásvitákat folytatunk, ezért a kultúrpolitikai vagy oktatáspolitikai viták jelentős része is ebbe az irányba mutat. Ez komoly törésvonalak kialakítását, fenntartását eredményezi, miközben a NAT kapcsán is sokkal többről van szó. Annyira megváltozott a tudáshoz való hozzáférési lehetőségünk, illetve a tanulás, az ismeretszerzés formája, hogy a mi és a gyerekeink korosztálya közötti különbség sokszorosa annak, ami köztünk és a szüleink, nagyszüleink generációi között volt. Ebből a szempontból nekünk kell a gyerekeinkhez felzárkózni, és nekünk kell megtalálnunk azokat az eszközöket, amelyek a tudásuk meg az identitásuk szempontjából fontos ismeretanyag továbbadásához szükséges.
Hiller István: – A problémák feltárásában nincsen nagyon véleménykülönbség, bármennyire meglepő, hogy egy kormánypárti politikus és egy ellenzéki politikus több kérdésben is egyetért. Mindketten látjuk például, hogy a magyar iskola nem csökkenti az esélykülönbségeket, hanem növeli, nem tudja az úgynevezett ökoszociális háttérből fakadó hátrányokat kiegyenlíteni. Ma egy nagyvárosi, jómódú családban élő fiú és egy szegény családban született kistelepülési lány esetében, ha a két gyermek ugyanolyan tehetséges, 2,5-szeres a különbség az esélyek megvalósítása terén. Ez borzalom. Azt is hasonlóan látjuk, hogy csaknem ugyanúgy fogadtuk be a tudást, mint nagyapáink, és a gyerekeink egészen más módon, mint mi. Sem az iskola, sem a politika erre nem ad ma megfelelő választ.
2020.03.06. (XXIV/10)
