A csongrádi pusztaságban megbújó helyszín mára nemcsak turisztikai látványosság, hanem a magyar nemzeti identitás egyik legvitatottabb szimbóluma. A honfoglalás korabeli „első országgyűlés” hagyománya szerint itt rendezte meg Árpád fejedelem a törzsfőkkel együtt az ország dolgait, ahonnan a „Szer” név is ered – állítja Anonymus krónikája. A valóságban azonban a helyszín története rétegzettebb: középkori bencés monostor romjai, török hódoltság utáni pusztulás, majd a 19. századi millenniumi emlékmű építése tette nemzeti szentéllyé. Ma a Nemzeti Történeti Emlékpark részeként évente százezrek keresik fel a Feszty-körképet, az Árpád-emlékművet és a skanzent, de a rendszerváltás óta politikai érdekek csatájának színtere is.

Az érték állandó! Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is adunk, amivel a friss újság mellett a teljes archívum is elérhető! Részletek: https://www.hetek.hu/elofizetes

A park 1975-ös megalapítása kommunista örökség, ahol 1945-ben szimbolikusan elindult a földosztás, Nagy Imre és Révai József jelenlétében – egyfajta „második honfoglalásként” tálalva a parasztságnak. Az 1970-es években Erdei Ferenc néprajzkutató javaslatára bővült ki, hangsúlyozva a „szocialista hazafiságot” a honfoglalás motívumaival. A rendszerváltás azonban mindent megváltoztatott: Ópusztaszer a jobboldali, nemzeti erők zarándokhelyévé vált, miközben liberális értelmiségiek éles kritikával illették.

Az 1990-es évek elején, a kommunizmus bukása után Ópusztaszer gyorsan politikai színpaddá avanzsált. A Feszty Árpád-festmény, A magyarok bejövetele restaurálása és 1995-ös felavatása mérföldkő volt: a II. világháborúban rongált, évtizedekig raktárban porosodó körkép hazatért, jelképezve a

„nemzeti örökség visszaszerzését”. 

A 2000-es években a Fidesz-kormányok emelték új szintre a helyszín szimbolikus szerepét. 2012-ben avatták fel a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, egy hatalmas turulszobrot a Szent Koronával a karmaiban – a június 4-i nemzeti emléknapok központjává téve Trianon árnyékában. „Ópusztaszer a szétzúzott ország egységének jelképe, ahol a határon túli magyarok is otthon érezhetik magukat” – mondta Orbán Viktor a felavatáson, hangsúlyozva a „nemzeti összetartozást”. Évente itt tartják a Vármegye Napját, ahol a megyezászlók az Árpád-emlékműnél gyülekeznek, szimbolizálva a honfoglaló törzsek egységét. Augusztus 20-án új kenyér ünnep, diplomáciai fogadások – mind-mind a keresztény-nemzeti államépítés pillérei.

A park látogatói számadatai is ezt mutatják: 2010 előtt évi 200-300 ezer fő, ma már félmillió fölött, részben állami támogatásoknak köszönhetően. „Ópusztaszer a magyar sors és örökség szimbóluma” – fogalmazott a kormányzati kommunikáció 2020-as nyilatkozatában. Ez a jobboldali politika része: a Budapesttel ellentétben „semleges” vidéki helyszín alkalmas a közös gyökerek hangsúlyozására, elkerülve a fővárosi baloldali fellegvárat.

A jobboldali narratíva nem maradt válasz nélkül. Liberális budapesti értelmiségiek, mint György Péter esszéíró, élesen bírálták Ópusztaszert a „spontán múzeumok” kategóriájába sorolva. „Pusztaszer zavartalanul létezhetne, de a politikai kisajátítás torzítja: itt nem történelem van, hanem ideológia” – írta a nemrég elhunyt publicista 2016-os cikkében, utalva a nacionalizmus mesterséges felnagyítására. György szerint a helyszín a 19. századi „feltalált hagyomány” archetípusa: Anonymus adatai kétesek, szerinte Györffy György történész is vitatta az első országgyűlés tényét, mégis kultuszként kezelik.

Hasonló hangok a Mérce portálon: „A rendszerváltás liberális eszméi helyett itt a neonacionalizmus diadala zajlik, ahol a Feszty-körkép nem műalkotás, hanem propagandaeszköz” – fogalmazott a Mércén megjelent egyik 2019-es cikk szerzője, bírálva a turul-emlékművet mint „kizáró szimbólumot”. Ungváry Zsolt történész is megszólalt idén tavasszal a témában: „Ki okozta a megosztottságot? Azok, akik Ópusztaszerből politikai fegyvert kovácsolnak, elfelejtve a kommunista örökséget” – nyilatkozta, utalva a földosztás szimbolikájára.

Ópusztaszer a kulturális háború frontjává vált a 2010-es években: baloldali demonstrációk bojkottálták a rendezvényeket, miközben a Mi Hazánk és Jobbik (később) itt tartotta gyűléseit. Miközben a park „szakrális emlékhellyé” alakult, a politikai újraértelmezés árnyékot vetett a hiteles örökségre.

Pedig Ópusztaszer múltja mélyebbre nyúlik. Anonymus 12. századi Gesta Hungarorum-ában ez olvasható: „A fejedelem és előkelői azon a helyen rendelkeztek az ország szokásjogáról… És azt a helyet Szernek nevezték el.” A 11. században a Bár-Kalán nemzetség monostort és román stílusú apátságot épített itt, amely a tatárjárás és török hódoltság pusztította el – innen a „puszta” elnevezés. 

Ópusztaszert az 1896-os millenniumi ünnepségek tették nemzeti szentéllyé: Thaly Kálmán javaslatára épült az Árpád-emlékmű Kallós Ede szobrával. „Az emlékmű a magyar nagyság ezer évét hirdeti” – harsogta Darányi Ignác miniszter az avatáson. A két világháború között turanista kultusz vette át, katolikus elit támogatásával.

Ma a park 70 hektáron terül el, évente több mint félmillió látogató keresi fel, és a mostani kormányülés vélhetően csak tovább erősíti majd az érdeklődést a helyszín iránt.