A miniszter határozottan kijelentette, hogy a szervezetben nincs helye megkülönböztetésnek:

„Nekem katonáim vannak. Teljesen mindegy a bőrszín, a vallás és igazából a nemiség is”.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Véleménye szerint a toborzásnál és a szolgálatnál kizárólag az számít, hogy az egyén képes-e elvégezni a rábízott feladatot, függetlenül attól, hogy női vagy férfi katonáról van-e szó.

A tárcavezető kifejtette, hogy

a haderőben a fizikai adottságok és a beosztáshoz tartozó követelmények jelentik a valódi mércét.

Példaként említette a tüzérségi gránátok mozgatását, ahol nem a nemi hovatartozás, hanem a teherbírás a döntő faktor. Bár elismerte, hogy vannak speciális helyzetek – például a közel-keleti missziók során végzett motozások –, ahol kifejezetten női katonák jelenléte a követelmény, az alapvető elvárás a menetgyakorlatokon és a harctéri feladatoknál egységes marad.

A nemi identitás és a személyes beállítottság kérdéskörével kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy a katonai kultúra sajátos szűrőként működik.

„Vezérkari főnök voltam, amikor jelentkezett egy átműtött ember, direkt nem mondom meg, hogy milyen. Magától elment igazából. Tehát rájött, hogy ez a fajta a kultúra a haderőben… nem tudnak vele igazából mit kezdeni. Tehát

ha saját magával nincsen tisztában, akkor elég nehéz fegyvert adni a kezébe, szerintem”

– szögezte le az interjúban Ruszin-Szendi, hozzátéve hogy a honvédség továbbra is szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálatokkal szűri ki az alkalmas jelentkezőket.

(Kontroll/Hetek)