Luthert is megpróbálják kiradírozni – Meddig mehet el a cancel culture?
Gondolatok egy német tanulmány kapcsán
Luthert is megpróbálják kiradírozni – Meddig mehet el a cancel culture?

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix

2022. 01. 13.
Sokat idézett, szinte már közhelyes mondás, miszerint „A történelem az élet tanítómestere”. Cicero mondása – bár többen, például Reinhart Koselleck történész a toposz felbomlásáról írtak – alapvető fontosságú lehet, ha a történelmet szemléljük és vizsgáljuk. A múlt tele van eseményekkel és személyekkel, amiket/akiket megvizsgálva hasznos tanulságokat vonhatunk le saját korunk számára is, legalábbis véleményem szerint ez lenne a cél.

Ez egy véleménycikk

Mi van akkor azonban, ha olyan személyekkel és eseményekkel találkozunk, melyek számunkra ellenszenvesek, illetve amelyekkel részben vagy egészben nem tudunk közösséget vállalni jelen korunk általános felfogása szerint? Mostanság népszerű erre úgy reagálni, hogy ezeket töröljük el, ne foglalkozzunk velük, sőt, szélsőséges esetekben azt is tiltsuk meg, hogy más foglalkozzon velük (szinte egyfajta modern „damnatio memoriae”). Ez azonban kifejezetten történetietlen és káros hozzáállás, hiszen a történelem önmagában egy háló, amelyet döntően eseményeket és személyeket egymáshoz kapcsoló összefüggések alkotnak. Ha ezen hálónak csak egy részét is elvágjuk, akkor már nem lehet olyan effektíven használni, mint eredetileg (pontosan úgy, mint egy halászhálót). Ha azon részeit a történelemnek eltávolítjuk, vagy „karanténba” helyezzük, amelyek a mai kor elvárásainak nem felelnek meg, akkor egy igen egyoldalú történelemszemlélet fog kialakulni.

De miért is írok erről? Még 2021 októberében készült Németországban egy tanulmány, amelyben azt vizsgálták, hogy a berlini közterek névadói közül kik azok, akik köthetőek az antiszemitizmushoz (hazánkban december végén írt több portál is a kutatásról). A tanulmányt Dr. Felix Sassmannshausen politológus készítette (itt elérhető az eredeti dokumentum) Samuel Salzborn berlini antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős megbízott kérésére.

A dokumentumban lényegében arról van szó, hogy rengeteg történelmi személy nevét felsorolja, akikről közteret neveztek el Berlinben, majd egy rövid indoklás után javaslatot tesz, hogy az adott utca vagy egyéb köztér neve esetén mit lehetne tenni.

Különféle javaslatok vannak, például „további kutatás”, „digitális kontextualizáció” (internetes térképeken feltüntetni, hogy a köztér névadójának életpályájában vannak antiszemitizmushoz köthető elemek), „kontextualizáció” (ugyanaz mint az előbbi, csak kiegészítve azzal, hogy a valóságban is kihelyeznének jelzést vagy táblát, ami jelezné az antiszemitizmushoz való kötödést) és legvégső esetben „átnevezés”.

Samuel Salzborn kihangsúlyozta ezzel kapcsolatban, hogy nem a közterek átnevezése a cél, hanem egy széles körű társadalmi vita megalapozása. Mégis, személyes véleményem szerint például a kontextualizáció kifejezetten olyan, mint a „12 éves kor felett nem ajánlott” kiírás. Szinte úgy tűnik, hogy a társadalmat nem kezelik felnőttként. Ráadásul nem tudom a gyakorlatban elképzelni ezen jelzéseket sem interneten, sem kint az utcán. Egyáltalán mi értelme lenne ennek? Úgy vélem normális esetben egy személy életpályáját megvizsgálva az emberek képesek mérlegre helyezni az adott történelmi karakter pozitívnak és negatívnak ítélhető cselekedeteit és gondolatait. Én is mindig képzeletbeli mérlegre helyezem az egyes történelmi személyek életművét.

A tanulmányban például szerepel Luther Márton neve is, a róla elnevezett közterek esetében pedig az átnevezést javasolják.

Ha az ő példáját nézzük, akkor egyrészt valóban, főleg élete második felében igen erőteljes antiszemita gondolatokat fogalmazott meg a nagy reformátor (1543: A zsidókról és hazugságaikról) és több gondolatát többek között a későbbi náci Németországban is kiemelték és éltették, másrészt azonban Luther életműve ennél jóval nagyobb, ez csak egyetlen része. Bölcs ötlet életének ezen egyetlen része alapján megítélni Luther életművét és nevét eltávolítani a közterekről? Szerintem ez sem sokban különbözik a damnatio memoriae fent említett példáitól, csupán annyiban, hogy társadalmi vitára bocsátja a kérdést, viszont maga a kérdés szerintem problémás. Miért kéne csak emiatt eltávolítani Luther nevét a közterekről?

Félreértés ne essék, nem tartom pozitívnak Luther életművének ezen részét én sem, viszont kiállok amellett, hogy egy életművet, egy életpályát egészében illendő vizsgálat alá vonni. Továbbá, ahogy fentebb említettem, a társadalom úgy vélem ha hagyják, akkor maga is meg tudja válogatni mit vesz át Luther életművéből és mi az, amit elutasít, ehhez a javasolt megoldások egyike sem visz úgy vélem közelebb. A társadalmi vitát és a szembenézést természetesen jómagam is fontosnak tartom, de szerintem ezen tanulmány megközelítése sántít. Többek között azt is problémásnak tartom, hogy egyes indoklások nagyon felületesek a dokumentumban, Philipp Melanchton esetében például ezt olvashatjuk: „Melanchton dolgozott a zsidók helyzetének javulásán, de osztotta a zsidóellenes véleményeket/ellenérzéseket.” Egyrészt, ez teljesen semmitmondó, másrészt nem tartalmaz konkrétumokat, konkrét idézeteket művekből vagy akár cselekedeteket, eseményeket, csupán egyetlen mondat. Szerintem ezen indoklás nem állja meg a helyét, főleg történetileg, ahol a hivatkozások és idézetek nagyon is fontosak. Egy ilyen indoklással egy egyetemi szemináriumi dolgozat sem állná meg a helyét, nemhogy egy komoly felkérésre készülő tanulmány. Más emberek esetében is hivatkoznak antiszemita gondolatokra, amelyeket beszédekben és írásokban fogalmaztak meg (például a híres angol költő Lord Byron, Max Josef Metzger katolikus pap (és ellenálló a náci rezsim idején) vagy például Hegel, a híres német filozófus), konkrét utalás azonban szinte sehol sincs, nincsenek konkrétan lehivatkozva és idézve azon részletek a művekből vagy beszédekből, amelyek problémásak és antiszemiták. Személyes véleményem szerint önmagában komolytalan egy tanulmány, amelyben a tudományos kutatás és hozzáállás egyik alapja, a pontos hivatkozás alig jelenik meg.

Másrészt felfedezhető egyfajta kettős mérce.

Rengeteg konzervatív gondolkodó megjelenik a listán, de például egy antiszemitákat összesszedő tanulmányba nem fért be Karl Marx neve.

Pedig Karl Marxnak is voltak antiszemita gondolatai és megszólalásai, például egy 1856-os „Az orosz kölcsön” című cikkében a következőt fogalmazza meg: „Minden zsarnok mögött egy zsidó áll…”. A tanulmányban található indoklások alapján bőven beférne Marx a listára, sőt, előkelő pozíciót is szerezhetne, mégsem szerepel még említés szintjén sem. Nem állítom, hogy a tanulmány írója vagy a tanulmány megrendelője marxista lenne, szó sincs erről, mindazonáltal érdekes, hogy Marx nincs fent a listán, de egy Herder, vagy egy Kálvin János viszont helyet kapott rajta.

Összefoglalva tehát, személyes véleményem szerint az efféle felcímkézés egy-egy kiválasztott szempontból a történelemszemlélet tekintetében sok esetben inkább káros, és tévutakra vezetheti az embereket, vagy elhamarkodott ítélkezésre késztetheti őket, komolyabb utánanézés vagy végig gondolás nélkül (ami egyébként is elég elterjedt sajnos manapság). A cél elsősorban az, hogy a társadalom és az emberek józanul nézzék át egyes személyek életét és maguk tudják elválasztani a mai kor számára is értékelhető dolgokat az elfogadhatatlan vagy negatívnak tekintett nézetektől és cselekedetektől (ami azonban sokszor teljesen szubjektív megítélés, de ez egy másik kérdés). Emellett szeretném hangsúlyozni, hogy minden történelmi eseményt és személyt a saját kora szempontjából is érdemes megvizsgálni, hiszen a kontextusból kiragadva bárkinek az életét lehet úgy csűrni-csavarni, hogy a mérleg a végén a negatív oldalra billenjen. Kívánom, hogy az ehhez hasonló kutatások és tanulmányok jóval nagyobb körültekintéssel és sokkal pontosabb meghatározásokkal, illetve indoklásokkal igyekezzenek megalapozni egy társadalmi diskurzust, mert jelenleg ezen tanulmány inkább elnagyolt és sokszor semmitmondó, ami pedig – újra mondom – a társadalom történelemszemléletét és történelmi megismerését inkább károsítja és még egyoldalúbbá teszi.

Besztercei Márk

A szerző a Középkor és Kora Újkor Klub főszerkesztője

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!