A Paris-Roubaix az egyik legnagyobb történelemmel bíró kerékpáros megmérettetés. Az első kiírás 1896-ban volt 280 km hosszú szakasszal. A táv már önmagában mutatja, hogy nem egy rövid délutáni programról van szó, hanem egy egész napos hajszáról. Az utóbbi években egy kicsit rövidebbek voltak a távok, de így is közel 260 kilométerről beszélünk.
Ami ezt még durvábbá teszi, az nem más mint az utak rossz minősége és a macskakő.
A verseny ötlete két Roubaix-i gyárostól származik, név szerint Theo Vienne-től és Mauric Perez-től. Eleinte egy felkészülési versenynek szánták, melynek útvonalát egy újság szakértője dolgozta ki, de idővel az egyik legrangosabb és legnagyobb presztízzsel bíró egynapos lett. A világháborúk alatt és tavaly a Covid-járvány miatt maradt el.
Általában tavasszal kerül megrendezésre, az idei év kivétel ez alól. Vienne és Perez húsvét vasárnapra tűzte ki a versenyt (ezért is szokták húsvéti versenynek nevezni). A római katolikus egyház kifogásolta ezt, mivel a liturgikus év legszentebb napjának tartják, jelezték, hogy az indulóknak nincs idejük részt venni a misén és ez a nézőkre is hatással van. Ezután a két szervező a legendák szerint megígérte, hogy tartanak egy misét a versenyzőkért, a rajttól körülbelül 200 méterre lévő Maillot körúton. Kérdéses, hogy megtartották-e ezt a misét valaha is, hiszen állítólag hajnali 4 órára volt beütemezve, de túl korai volt és vagy kevesen mentek el, vagy le is fújták.
Ami igazán nagy kihívás és ami nagyon különlegessé teszi a versenyt, azok a körülmények. A sár, por, macskakő, szél és egyéb más időjárási tényezők sokszor nehezítik a bringások dolgát, de az Észak Poklának nem is ezért nevezik. Ezt a kifejezést az első világháború után használták, amikor elkészítették 1919-ben az útvonalat. A szervezők és újságírók felmérték a terepet, hogy milyen szinten járhatóak az utak és milyen állapotokat hagyott a háború maga után. Egy akkori jelentés a L’Auto szerint így hangzott:
“Beléptünk a harctér közepére. Egy fa se volt ott, minden lapos. Nincs olyan négyzetméter, ami ne állt volna a feje tetejére. Egyik rókalyuk a másik után. Az egyetlen dolog ami áll ebben a megkavarodott világban, a keresztek kék, fehér és piros szalagokkal. Ez a pokol!”
Ugyanebben az évben a győztes Henri Pélissier azt nyilatkozta, hogy ez nem verseny volt, hanem zarándoklat.
Az első Paris-Roubaix győztese Josef Fischer német kerékpáros lett, aki egy második helyet is összehozott 1900-ban. Német származású bringás legközelebb 2015-ben tudott nyerni, John Degenkolb személyében.
A versenytávot felosztják szektorokra. Ezek a szektorok jelölik a kockaköves részeket. Nehézségi szinteket is megjelölnek ezeknél, amelyek függnek az adott macskaköves szakasz hosszától, állapotától, illetve attól, hogy a versenyen belül mikor ér oda a mezőny. Az egyik legnehezebb szektor Mons-en-Pévèle településen található, amely öt csillagos nehézségi szintet kapott. Ez egy három kilométer hosszú szakasz, amely 16 métert emelkedik és van benne két derékszögű kanyar. Idén is része lesz a versenynek ez a szektor. A befutó 1989 óta a Roubaix-i velodromeban van.
A kerékpárgyártók is minden évben készülnek erre a rangos versenyre. Vannak akik külön erre a versenyre fejlesztett kerékpárokkal jönnek, aminek egyik legfőbb ismérve a hosszabb tengelytáv és a szélesebb gumi. A második világháború után voltak akik fa kerekekkel kísérleteztek, de nem vált be a megoldás.
A rengeteg defekt miatt a csapatok is nagyobb készültséggel vesznek részt ezen a derbin, a szakasz több pontjára előre küldenek embereket, hogy műszaki hiba esetén mindig legyen bevethető szerelő.
A legtöbb győzelmet a belgák szereztek eddig, szám szerint 57 darabot. Legutóbb Philippe Gilbert nyert 2019-ben. A franciák 28, míg az olaszok 13 alkalommal diadalmaskodtak.
A Paris-Roubaix urai 4-4 győzelemmel a két belga: Roger De Vlaeminck (1972, 1974, 1975, 1977) és Tom Boonen (2005, 2008, 2009, 2012).
Sajnos haláleset is szerepel a derbi történelmében. 2018-ban Michael Goolaerts 23 éves belga első Paris-Roubaix szereplésén életét vesztette. Körülbelül 100 kilométerrel a rajt után leesett a bringáról, majd az egészségügyisek szívmasszázzsal és defibrillátorral újraélesztették. Ezután kórházba szállították, de este már nem tudtak rajta segíteni. A jelentések szerint szívrohamot kapott a kerékpáron. Az a macskaköves szakaszt a verseny után “Secteur Pavé Michael Goolaerts” névre keresztelték, ezzel emlékezve és tiszteletet téve a fiatal sportoló előtt.
Az idei kiírás október 3-án 257,7 km hosszú lesz, összesen 30 kockaköves szakasszal, amely 55 km tesz ki az egész verseny távból.
A legelső női Paris-Roubaix is idén, október 2-án kerül megrendezésre (116,4 km, 17 macskaköves szakasz), amelyet alapból 2020 októberére terveztek, de a COVID miatt elmaradt hasonlóan a 2020 tavaszi férfi kiíráshoz.
hetilap
