Az azeri villámoffenzíva, tíz hónapnyi blokád, áramkimaradások, étel- és gyógyszerhiány után nem bírják tovább. Egy teljes etnikum tűnik el, lassan egy örmény keresztény sem marad azon a területen, melyet oly rég óta laktak, és mely a Szovjetunió bukása óta vitatott, rendre véres konfliktusok színterévé váló területnek számít.
Több terhes asszony útközben hozza világra gyermekét, mások idegösszeomlást kapnak és csak sírva kiabálnak az Arzah és az örmény határváros, Gorisz közötti, „pokolból az életre” vezető úton. Gyászolják a muszlim országok közé ékelődött, többségében keresztény régiójuk sorsát, miközben helyi beszámolók szerint az azeri katonák meggyalázzák Bibliájukat, elveszik és porba dobják keresztjeiket, és az kérdezik tőlük:
Hol van a ti Istenetek? Miért nem segít meg?
Úgy tűnik, mind az oroszok, mind a Nyugat magára hagyta az egyik legrégebbi keresztény országot sanyarú sorsában, egy reménységük maradt csak, de az örök: a helyreállítás Istenébe vetett hit.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »