Süvít a szél… a romok mellett itt-ott egy-egy sátorból kikandikáló gyermekarc kísért hónapokkal az után, hogy a térségről szinte mindenki elfeledkezett. Életveszélyes romokhoz támasztott létrán egyensúlyozik egy-egy tulajdonát mentő antiókhiai lakos…
Tragédia, apokalipszis, kilátástalanság súlyos terhe nehezedik a térségre, és némileg ránk is, egészen addig, amíg vissza nem érünk az iskenderuni menedéktábor csillogó szemű, édes mosolyú lakói közé, kiknek lelkébe életet adó vízcseppekként hull minden mosoly, ölelés, apró ajándék. Itt egy kis foci, ott egy vízipisztolycsata, boldog kergetőzés a gyerkőcökkel, a felszakadó fájdalmas emlékek empatikus meghallgatása, és máris halványul a gonosz valóság, besüt a remény.
Számítotok, nem vagytok elfelejtve, itt vagyunk, bízva benne, hogy a helyen, ahol már Pál apostol több ezer éve elvetette Jézus Krisztus életmentő szeretete üzenetének magvait, valódi fizikai, lelki és szellemi újjászületés sarjad majd.
2023.07.07. (XXVII/27)
