A nyugati országok kommunikációját figyelembe véve a találkozó minden bizonnyal komoly hatással lesz az elkövetkező évek nemzetközi viszonyaira, egyúttal az orosz–ukrán háború nyomán egyre több szó esik arról is, milyenek lesznek a jövő harcterei. A konferencia fő témái Svédország és Ukrajna tagsága, Európa átfogó védelme, illetve az ázsiai kapcsolatok voltak.
A NATO-csúcs tematikáját leginkább Ukrajna tagságának dilemmája határozta meg. Már a találkozót megelőzően is heves viták zajlottak azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a helyes lépés a szövetség részéről az éppen ellentámadásba lendülő állam felé. Ennek mentén egyre kevésbé számított kérdésesnek, hogy csatlakozzon-e Ukrajna, sokkal inkább az időzítés tekintetében alakultak ki különbségek. Zelenszkij igyekezett is bebiztosítani, hogy a csúcstalálkozó lehetőleg kielégítő eredményt hozzon az ukránok számára: számos tagállam vezetőjével tárgyalt, és kapott is biztató jelzéseket (pl. Törökországtól).
Sokan, így a balti államok, az újabban atombombával álmodó Lengyelország, továbbá a britek, franciák is egyértelműen siettetnék a folyamatot, bár ők is csak a háború végeztével tartják elképzelhetőnek a csatlakozást. Ebbe egyébként Ukrajna is belemenne: Dmitro Kuleba külügyminiszter egy véleménycikkben kijelentette, hogy nem akarják berángatni a NATO-t a konfliktusba, ez az ő harcuk, a meghívás nekik elég, majd a konkrét csatlakozás ráér, ha legyőzték az oroszokat.
2023.07.14. (XXVII/28)
