Hetek Univerzum
NATO-csatlakozás: Milyen vélt vagy valós félelmek motiválják a finneket?
Nagyhatalmak között

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix

NATO-csatlakozás: Milyen vélt vagy valós félelmek motiválják a finneket?
Nagyhatalmak között
2022. 04. 13.
Finnország 1995-ben – a szomszédos Svédországgal, valamint Ausztriával együttesen – belépett az Európai Unióba. Ugyanakkor a NATO-csatlakozás soha nem merült fel komoly eshetőségként. Egészen mostanáig. (2022.04.14.)

A cikk megszületése után közel egy hónappal, 2022. május 11-én Finnország hivatalosan is bejelentette NATO-csatlakozási szándékát.

Az önálló államiság 1917-es kivívása óta folyamatos katonai függetlenségéről híres Finnországban február utolsó napjaiban egy csapásra jelentősen megváltozott a NATO-tagság támogatottsága úgy a lakosság, mint a politikusok körében. Hogy milyen vélt vagy valós félelmek motiválják a finneket, annak megértéséhez az ország történelmének és geopolitikai helyzetének ismerete szükséges.

Nagyhatalmak között

Az ún. keleti-tengeri finnségi né­pek a 8–10. század között érkeztek a Finn-öböl két oldalára. Közülük a finnek és a karélok néhány évszázad alatt belakták az Onyega-tótól a Botteni-öbölig terjedő Fennokarélia nevű térséget. A terület már az első ezredfordulótól kezdve a két fő európai hatalmi és szellemi erőközpont ütközőzónájává vált.

Az ország viszonylag sűrűbben lakott délnyugati csücskébe a svédek hozták be a kereszténységet a katolicizmus formájában. Az animista-sámánista természetkultuszt gyakorló finnek megtérítésével az angol születésű Henrik püspököt bízták meg, akit azonban egy Lalli nevű paraszt 1156-ban fejszével agyonvert a Köyliö-tó jegén. Henriket hamarosan szentté avatták, viszont a finnek viccesen Lallit tartják az első „unióellenes” honfitársuknak… Az Onyega- és Ladoga-tótól nyugatra élő karélokat a bizánci eredetű ortodox vallásba terelték be.

A 14. századtól rendszeressé váltak a Svéd Királyság és Novgorod közötti katonai összetűzések, melyek során esélye sem volt annak, hogy a vadonlakó finnek saját nemzeti elképzelései érvényre jussanak. Az 1323-as pähkinäsaari béke először Karéliát osztotta fel a két nagyhatalom között.

Háborúk északon

A 16. században a lassan észak-európai nagyhatalommá erősödő Svéd Királyság szakított Rómával és Luther tanaira tért. A karéliai lakosság kivételével az egész finn nemzet a reformációhoz csatlakozott, amely kedvezett Svédország felemelkedésének is.

A svédek finnországi előrenyomulását követően 1617-re a Ladoga környékén élő pravoszláv vallású karélok, illetve a Néva torkolatvidékén élő inkerik is svéd fennhatóság alá kerültek, cserébe viszont a cár visszakapta Novgorodot.

Forrás: Wikipédia / Vapriikki Photo Archives
A polgárháború pusztítása Tampere városában. (Forrás: Wikipédia / Vapriikki Photo Archives) 

1700–1721 között Svédország egyedül vívta az ún. nagy északi háborút Oroszország, Lengyelország, Dánia és Szászország szövetsége ellen. Alattvalóikként a finnek az ő oldalukon harcoltak. Nagy Péter cár e háború első éveiben a Néva mocsaras deltatorkolatában megalapította Szentpétervárt. Az addig karélok és inkerik lakta vidék orosz megszállás alá került. A továbbiakban az orosz cári csapatok egész Finnországot elfoglalták.

A háborút lezáró 1721-es uusikaupunki béke nyomán a svédek elveszítették Livóniát (a mai Lettországot), Észtországot, Inkeriföldet és Finnország Ladoga környéki karéliai területeit.

A napóleoni háborúk katonai veszteségei következtében I. Sándor orosz cár kénytelen volt szövetségre lépni Franciaországgal. Napóleon Oroszországot használta fel arra, hogy Svédországot és Dániát a Nagy-Britanniával szembeni kontinentális zárlatra kényszerítse. Svédország erre nem volt hajlandó, így az orosz cári csapatok 1808-ban bevonultak Finnországba, amivel kezdetét vette a Finnország fölötti svéd–orosz háború. A svédek elveszítették a háborút és vele együtt Finnországot, amit az 1809-es haminai béke szentesített.

A cári birodalom tagjaként

Az oroszok a finnekre nem ellenségként tekintettek. Finnországot egy svéd nyelvű (!) félautonóm nagyhercegségként betagozták a cári Orosz Birodalomba, viszont visszacsatolták hozzá Ladogai-Karéliát, így a tartomány határa ismét a cári főváros mellett húzódott. 1812-ben a Szentpétervárhoz sokkal közelebb fekvő Helsinkit tették a nagyhercegség fővárosává. II. Sándor cár idején, 1863-ban vált a finn a svéddel egyenrangú nyelvvé.

II. Miklós cár vasszigorral csapott le a nemzeti függetlenségi mozgalmakra, így a finnekére is. 1905-ben általános felkelés tört ki Oroszország ellen. A kedélyek lecsillapítására a finnek általános választójogot kaptak és kialakult egy demokratikus jellegű pártrendszer. A moszkvai bolsevik felkelés után Lenin a Finn Nagyhercegség területére menekült (itt, a tamperei munkások között ismerkedett meg Sztálinnal).

Függetlenség és ellenállás

Lenin hazatérése után a nagy októberi szocialista forradalom megdöntötte a cár hatalmát. Finnország 1917. december 6-án kikiáltotta a függetlenségét. 1918-ban a három balti nemzet és Lengyelország is követte példáját.

A függetlenség kikiáltását követően, 1918-ban véres polgárháború kezdődött Finnországban a fehérek és a vörösök között. A konfliktus a demokratikus köztársasági erők győzelmével végződött.

1920-ban a Finnország és a Szovjet­unió közti határnak az egykori nagyhercegség keleti határát fogadták el. Finnország egyedüli ütközőállammá vált a Szovjetunió és Skandinávia között. Hitler és a nácik hatalomra kerülését látva, az 1930-as évek derekán a három balti országgal együtt semlegességet hirdetett.

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix
Finnországban általános hadkötelezettség vonatkozik a 18 év fölötti fiatalemberekre.  (Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)

1938-ban a Szovjetunió jelentős, finn nemzetiségű területekre vonatkozó követelésekkel lépett fel Finnország irányába. Utóbbi visszautasította ezek teljesítését, egyúttal intenzív honvédelmi előkészületekbe kezdett.

1939. november 30-án a Szovjetunió hadüzenet nélküli általános támadást intézett Finnország ellen öt–tízszeres túlerővel. A Szovjetuniót azonnal kizárták a Nemzetek Szövetségéből (ma ENSZ), de a nemzetközi szimpátia ellenére Finnország egyedül volt kénytelen megvédeni a függetlenségét.

A sílécen közlekedő maroknyi finn gyalogos alakulatok komplett szovjet hadosztályokat kerítettek be és morzsoltak fel a havas tajgában. A 113 napos hősies honvédő háborút a finnek erkölcsileg és katonailag megnyerték, ám a szovjetek által felkínált béke súlyos területi veszteségekkel járt: egy fél magyarországnyi területről kellett lemondaniuk.

A Norvégiát megszálló németek kis létszámú helyőrségeket állomásoztattak Lappföldön, ami miatt a Szovjetunió 1941 júniusában újból megtámadta Finnországot. A finnek a néhány hónappal korábban elveszített területeket is visszaszerezték, sőt Kelet-Karéliát is az ellenőrzésük alá vonták. A németek sztálingrádi csatavesztése és Leningrád felszabadítása után azonban megindult a szovjet ellentámadás és a finneket a háború előtti határokig szorították vissza.

1944-ben a németek Norvégia irányából megszállták Lappföldet, ám hadműveleteket nem hajtottak végre. Sztálin ultimátumot adott a finneknek, hogy vagy tüzet nyitnak a németekre, vagy lerohanja az országot.

A finnek effektív hadba lépését a németek azzal viszonozták, hogy visszavonulás közben egész Lappföldet felgyújtották.

A semlegesség megerősödése

A második világháborút követően Finnország területi veszteségei véglegessé váltak. A megerősödő Szovjetunió katonai hatalma fenyegető árnyékként vetült a demokratikus Finnországra, mely ismét a nyugat és kelet közti ütközőövezetben találta magát.

Finnország nagyon fejlett és ütőképes honvédséget tartott fenn, ugyanakkor mindenben igyekezett a kedvére tenni a Szovjetuniónak, még a KGST-be is belépett együttműködő partnerként.

A Szovjetunióval ápolt kiegyensúlyozott kapcsolat személyes megtestesítője Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök (1956–1982) lett.

A Nyugat gyakran fanyalgott a finn állásponton, csakhogy a kritikus kapitalista országok egyike sem volt határos a Szovjetunióval. Utólag úgy értékelhetjük, hogy amit Kekkonen a világ kirakatában tett Moszkvára mosolyogva, az Finnország biztonságát szolgálta.

Finnország az EU-hoz való 1995-ös csatlakozást követően is kitartott a katonai függetlenség elve mellett.

A NATO-tagság szinte minden évben felmerült, de soha nem kapott többségi figyelmet. A kataklizmaszerű változást a 2022. február végén Ukrajna ellen indított orosz katonai invázió generálta.

Közeledés a NATO-hoz

A finn honvédség szó szerint honvédelemre van berendezkedve, és technikailag a világ legfejlettebb és legmodernebb nemzeti haderői közé tartozik. A Finnországnál majdnem kétszer nagyobb Ukrajna elleni invázió ugyanakkor nagyon megingatta a finnek saját honvédelmük erejébe és ütőképességébe vetett hitét.

A háború első hetében megerősítették a határaik védelmét. A hadseregük teljes készültségben van, és előkészítették az intézményi és lakossági óvóhelyeket is.

Forrás: Wikipédia / Office of the President of the United States
Niinistö elnök látogatása a Fehér Házban megnyugtatta az Ukrajna orosz inváziója miatt aggódó finneket. (Forrás: Wikipédia / Office of the President of the United States)

Sauli Niinistö finn köztársasági elnök március 4-én találkozott Joe Biden amerikai elnökkel a Fehér Házban. Megállapodtak, hogy az észak-európai országok szorosabbra vonják a biztonsági együttműködésüket az Egyesült Államokkal. Másnap Niinistö elnök úgy nyilatkozott az YLE közszolgálati médiának, hogy „a NATO ajtaja nyitva áll Finnország előtt”.

Az ukrajnai háború kitörése utáni napokban a NATO-tagság támogatottsága 53 százalékra emelkedett. Niinistö washingtoni látogatása után a Taloustutkimus (Gazdasági Kutatóintézet) által az YLE részére készített, március 14-én napvilágot látott friss felmérés már 62 százalékos NATO-támogatottságot igazolt vissza. Ezzel együtt 16 százalékra csökkent azok aránya, akik továbbra is a független honvédelmet támogatják, illetve az eddigi ellenzők másik részéből egy 22 százalékos bizonytalan réteg lett. Különösen a katonai semlegességet kiemelkedően támogató nők körében történt jelentős NATO-párti elmozdulás.

Finnországban hagyományosan a baloldali pártok folytattak oroszbarát politikát 1945 után, elsősorban a Vasemmistoliitto (Baloldali Szövetség) és az SDP (Szociáldemokrata Párt). Az idősebb nemzedék elővigyázatosságból mindmáig kitart a katonai semlegesség mellett, bármennyire is kecsegtető a NATO-tagság megvalósulása akár már az idei év második felében. Viszont az EU-val szemben kritikusabb nemzeti-konzervatív pártok (Egységpárt, Alapfinnek, Kereszténydemokraták) és szavazóik körében nagyon erős a NATO-tagság támogatottsága.

Finnországi keresztény ismerőseim óvatosan viszonyulnak a kérdéshez, és a bölcs kivárást javasolják. Szerintük is szorosabbra kell vonni a NATO-val való együttműködést, de a belépést nem szabad elkapkodni. Velük szemben a megijedt nemzeti konzervatív érzelmű lakosság azt mondja, hogy most kell belépni, mert rövidesen késő lehet, és ha Putyin katonai agresszióval lép fel Finnországgal szemben is, akkor a nemzet megint egyedül maradhat katonailag, mint ahogy ez a téli és folytatólagos háborúban történt.

Finnország Niinistö látogatása óta már most is megfigyelőként vesz részt a NATO megbeszéléseken.

A Marin-kormány áprilisra készíti el a biztonsági jelentést a finn országgyűlés részére. Dönteni a parlament fog valószínűleg juhánnusz (június 24., a nyári napforduló ünnepe) előtt. A folyamatot akár fel is gyorsíthatja egy olyan biztonságpolitikai helyzet, melyben az orosz katonai fenyegetés Finnország határaihoz közelít.

a szerző  Finnország szakértő, a nyíregyházi Magyar–Finn  Baráti Egyesület elnöke

Vissza a Hetek univerzumba
Aktuális hetilap
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!