Hszi és Putyin egyaránt visszafordíthatatlan világpolitikai változásokról beszélt.(Fotó: AP / Sergei Bobylev)
Stílszerűnek tűnhet, hogy az aktuális nagy geopolitikai átalakulások közepette a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) idei államfői csúcstalálkozóját Szamarkandban, a selyemút egykori fontos csomópontján tartották szeptember 15–16-án. Savkat Mirzijojev üzbég elnök a konferencia előtt megjelent publicisztikájában hangsúlyozta, hogy Szamarkand „olyan platformmá válhat, amely képes egyesíteni a különböző külpolitikai prioritásokkal rendelkező államokat”. Az államfő „Szamarkand szellemiségének” nevezte azt a szemléletet, miszerint történelmileg a világot a selyemút szempontjából mindig „egynek és oszthatatlannak fogták fel”. Ezt a látásmódot Mirzijojev összekapcsolta a „sanghaji szellemiséggel”, amely szerinte az SCO megalakítását motiválta 2001 elején.
Az SCO jelenleg kilenc tagállamból (Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és a mostani csúcstalálkozón csatlakozott Irán), három megfigyelő országból (Afganisztán, Fehéroroszország és Mongólia) és kilenc párbeszédpartnerből (Örményország, Azerbajdzsán, Kambodzsa, Nepál, Srí Lanka, Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és Egyiptom) áll. Az Egyesült Arab Emírségek szintén csatlakozni kíván, Szíria, Irak, Izrael, Banglades és Vietnám pedig párbeszédpartnerként vagy megfigyelőként venne részt az együttműködésben.
Az SCO-tagállamok az eurázsiai szárazföld több mint 60 százalékát foglalják el, lakosságuk meghaladja a 3,2 milliárd főt, együttes bruttó hazai termékük pedig a globális össztermék mintegy negyedét teszi ki.
Anti-NATO
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »