Klavgyij Lebegyev festménye: A kijeviek megkeresztelése(Forrás: Wikipédia)
A Krími Kánság megszűnését az Orosz Birodalom terjeszkedése hozta el. A 16. és 17. század fordulóján I. Nagy Péter orosz cár alatt a kelet-európai ország gyors és hatékony modernizáción esett át, és a cár megalapozta Oroszország nagyhatalmi pozícióját is. Kiterjedt expanziós törekvéseiknek megfelelően mind nyugaton, mind keleten hatalmas területeket hajtottak uralmuk alá, többek között a Dnyeper és Donyec vidékét, illetve a Krím-félszigetet.
Oroszország földrajzi helyzetéből fakadóan nem rendelkezett meleg tengeri kikötővel, északi tengereken levő kikötői pedig telente rendszerint befagytak. A nagyhatalmi státusz fenntartásához elengedhetetlen volt, hogy flottái bármikor képesek legyenek kihajózni a nyílt vizekre, így az oroszok arra törekedtek, hogy megszerezzék a Fekete-tenger északi partvidékeit, köztük a Krím-félszigetet.
A 18. század második felében, II. Katalin cárnő uralkodása idején már intenzív harcok folytak az oroszok és a törökök között a terület feletti befolyás megszerzéséért. Végül I. Abdul-Hamid szultán 1774-ben aláírta a kücsük-kajnardzsi békét, melynek értelmében a Krími Kánság függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól. Gyakorlatban mégsem valósulhatott meg a teljes függetlenség, mert a tatárok állama orosz protektorátussá vált.
2022.10.14. (XXVI/41)
