Putyint, úgy tűnik, teljességgel hidegen hagyja az ellene kialakuló nemzetközi indulat. Pedig az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy világháborús retorikával riogassa a nemzetközi közvéleményt, többek között olyan közleményekkel, miszerint „a második világháború óta a legnagyobb katonai mobilizáció zajlik Európában”.
A Kreml azonban egyelőre továbbra sem tesz arra vonatkozó kijelentéseket, hogy Ukrajna belterületeit is megszállná; csak a keleti szakadár területek függetlenségét ismerte el. Az orosz haderő (egyelőre) csak ide vonul be, Putyin szerint békefenntartó jelleggel. Ez az, amit gyakorlatilag senki nem hisz el neki; a nemzetközi közvélemény a Donbasz régió megszállásaként értelmezi azt, amit Putyin a szakadárok védelmeként emleget.
Ám az ukrán félnek e helyzetben legalább annyira nehéz hinni: eddig sem átallottak akár szélsőséges szervezeteket a hadseregük szerves részévé tenni, és a nyugati segítséget több esetben a szeparatisták elleni műveletekre használták föl. Bár Ukrajna tagadja, hogy ellenségesen lépne föl Donyeck és Luhanszk irányába, ezt legalább annyira kétségbe kellene, hogy vonja a nemzetközi közvélemény, mint Putyin motivációit.