EZT A CIKKET MOST INGYENESEN ELOLVASHATJA. A rendkívüli helyzetre és a húsvét ünnepére tekintettel a Hetek ingyenesen elérhetővé teszi friss hetilap tartalmait. További cikkeink ide kattintva érhetőek el. Áldott ünnepet kívánunk!
Plázákban beszélget, szelfizik a járókelőkkel a járvány ellenére; vitákba keveredik az utcán – ő Merav Michaeli, a baloldal új üdvöskéje. A hölgy a magyar származású Kasztner Rezső, a legendás zsidómentő Kasztner-vonat névadójának unokája. Februárban az 54 éves politikusnő a nagy múltú Munkapárt (HaAvoda) élére került. A magát szociáldemokrataként definiáló párt a vártnál kevesebb (ám a korábbinál több), 7 mandátumot szerzett a márciusi választáson.
Az ország 1948-as alapítását követő évtizedekben a Munkapárt számított a legerősebb politikai erőnek, amely hosszú ideig számos kormányt adott a zsidó államnak. Aztán 15 év kihagyás után 1992-ben Jichák Rabin vezetése alatt 44 mandátummal kerültek a Kneszetbe.
Rabin meggyilkolása után a párt majdnem a feledés homályába merült, és az elmúlt választásokon alig ütötte meg a parlamenti küszöböt.
A válságot jól mutatja, hogy Michaeli 20 év alatt már a tizedik vezetője a pártnak (az ismétlődéseket nem számítva). Michaeli egyébként Golda Meir és Selly Jachimovics után a harmadik női elnöke az 50 éves Munkapártnak.
Michaeli már újságíróként is a rabini „béke és biztonság” doktrína híve, tehát a kétállami megoldás megrögzött támogatója. Így politikusként a 90-es évek diplomáciai fiaskóit kívánja továbbvinni, amelynek egyetlen komoly „eredménye” a minden félre nézve hátrányos oslói békemegállapodás. Az oslói folyamat sikertelenségét jól mutatja izraeli oldalon a Rabin elleni merénylet, palesztin oldalon pedig a 2000-ben kirobbant második intifáda. Azóta a Munkapárt nem talált magára; ahogy Michaeli állította:
„A párt elveszítette az önbizalmát.”
A kompromisszumkész tábor háttérbe szorult, amit a baloldalon utólag előszeretettel állítanak be a társadalom radikalizálódásának, mivel az izraeli választók inkább jobbra húztak az elmúlt évtizedekben. A baloldal kitartóan sikoltozik a palesztin területek „katonai megszállása” és „az elnyomás egyéb formái” ellen.
A társadalmi jobbra tolódás megoldását a Munkapárt a progresszív, szélsőbalos ügyek felkarolásában látta, mint például a melegjogok, a szélsőséges feminizmus, az abortuszliberalizáció és az etnikai kisebbségek valamilyen formában történő túlreprezentálása.
Ennek szellemiségében nem meglepő, hogy a Munkapárt mostani listájának első 10 helyén 4 hölgy, köztük egy arab is szerepelt, illetve egy reform rabbi. Michaeli kampányprogramjának középpontjaként a „cionista álom helyreállítását” hirdette meg. Ezt mindenkire kiterjedő egyenlőségben, igazságos társadalomban és tartós békében határozta meg. A vájtfülűek tudják mit jelent ez: genderjogok, social justice (szélsőbalos társadalmi igazságosság harc) és kétállami megoldás.
Michaeli úgy véli:
„Minden nappal, amíg nincs határ Izrael és egy palesztin állam között, növekszik az Izrael jövőjére leselkedő fenyegetettség.”
Szerinte Netanjahu e téren is kudarcot vallott, akárcsak a külpolitikában, hiszen nem tudta kezelni az egyre erősödő iráni veszélyt, sőt inkább fokozta azt, „ami gigantikus kudarc, főleg, hogy ezzel kampányol”.
Michaeli, aki marxista politikushoz méltón előszeretettel balközépre pozicionálja nézeteit, mindent arra az egy lapra tett föl, hogy Netanjahu kormányzása véget érjen. Bibi eltávolítása és a „demokrácia újjáépítése” között egyenlőségjelet tesz. „Nagyobb birodalmak is megbuktak már Netanjahuénál” – hangoztatta.
Kijelentette: Izrael eltért a cionista víziótól, és ezt ő fogja helyreállítani. Netanjahu érdemeit teljességgel tagadja, mintha a gazdaságtól az oktatáson át a közlekedésig minden csak romlott volna. Még az Ábrahám egyezményt és a többi normalizációs megállapodást is inkább Donald Trump számlájára írta, amihez „Netanjahunak nincs köze”. Michaeli arra hivatkozott, hogy már 2002-ben is készek lettek volna az arabok a normalizációra egy palesztin állam elismerése fejében – nem számít, hogy ezúttal egy ilyen drasztikus feltétel nélkül is késznek bizonyultak a békülésre. Merav Michaeli inkább az 1967-es határokból kíván kiindulni a tárgyalóasztalnál.
A „minden eltörlése” politika Amerikában bevált, tehát a receptet most Izraelben próbálják megvalósítani. Ehhez Michaeli egyik leghangzatosabb üzenete: „A gazdag tovább gazdagodott, a szegény még szegényebb lett – ez nem sikeres gazdaság.
A pénzügyi stabilitás hiányából táplálkozik a populizmus.”
A gazdagok mellett a másik kedvenc célpontja az ultraortodox réteg, akiket messianisztikus üzenetek politikai és katonai körökben történő terjesztésével vádol, amit veszedelmesnek tart.
Olvasna még több hetilap cikket? 1 hónapos online előfizetésünk mindössze 1800 forint. Részletekért kattintson ide.
Munkássága során Michaeli vadul feminista, genderista (Magyarországot is kritizálta a genderszakok beszüntetése miatt) és LMBTQ-párti hangot ütött meg. A többes szám ragozása során a szokásos hímnem helyett demonstratívan nőnemet használ, és e szokását átragasztotta még Rivlin elnökre és egyes IDF-tábornokokra is. Híressé vált arról is, hogy mindenütt jellegtelen, talpig fekete ruházatban jelenik meg, mivel szerinte a női divat szexualizál, míg a férfiaknak megadatik az öltöny „páncélszerű védelme”.
Még képviselősége előtt, 2012-ben a Jaffában tartott TEDx konferencia során tartott előadást „A házasság eltörlése” címmel. Fő üzenete, hogy a házasság intézménye nem a szerelemről szól, és az egész koncepciót alapjaiban föl kellene számolni a szekuláris társadalmakban. Szerinte a házasság azzal kezdődött, hogy a férfiak szerették volna továbbörökíteni nevüket és vagyonukat. A biszexuális feminista ikont, Simone de Beauvoir-t idézi, miszerint a házasság a férfiak halhatatlanság utáni vágyából született.
Michaeli eszmefuttatása szerint a férfi ennek érdekében tulajdonává teszi a nőt (és annak méhét), hogy rajta keresztül szintén a tulajdonába kerülő gyermekeket szüljön. Még a „wife” (az angol „feleség”) szó jelentését is az indoeurópai „ghwibh” szóra vezeti vissza, aminek jelentése a szégyen és a női nemi szervre utal. Ebből eredezteti a nők évszázados alárendelt, sokszor tárgyiasult státuszát, ami miatt a házasság inkább a férj és az após közötti szerződés, semmint a férj és a feleség közötti szövetség. Magyarán Michaeli gondolkodásában a házasság annak a kornak szülötte, amikor a feleség még nem számított külön jogalanynak, tehát a modern jogban eltörlendő.
Beszédében természetesen elkerülhetetlen „humorkellékként” előkerült a patriarchátus, a házasságon belüli szex problematikája és a „kényszeres gyermekvállalás”. Kényszeresnek tekinti a heteroszexualitást és a monogámiát is. Tagadja az apa-anya szerepeket, amely szerinte még a melegházasságban élők számára is csak károkat okoz. Michaeli még a gyermeknevelés tekintetében sem a házasságot tartja a legalkalmasabb intézménynek, mivel szerinte a legtöbb abúzus családi kötelékben történik. Az aktivista tehát eltörölné a házasság intézményét, hiszen addig „nem is tudunk alternatívákban gondolkodni”. Ettől függetlenül ő megpróbálta: egy kommuna jellegű alternatívában gondolkodik, ahol a falu tagjai egyenjogúak és a közösség neveli a gyermekeket.
העבודה חוזרת בגדול. חג שמח חברות וחברים pic.twitter.com/E5DJ5WQfrS
— Merav Michaeli מרב מיכאלי (@MeravMichaeli) March 26, 2021
A „rag Bibi” azaz „csak Bibi” jelszóban testet öltő, általa csak netanjahuizmusnak aposztrofált politika ellensége, amire még a nemzetközi média is felfigyelt. Természetesen a főáramú média a The New York Timestól a Deutsche Welléig keblére ölelte a mindig kőkemény válaszokat adó jelöltet, mint a „liberális cionizmus megmentőjét”. Élvezi az amerikai liberális zsidóság támogatását, odahaza pedig olyanok állnak ki mellette, mint a börtönviselt korábbi miniszterelnök, Ehud Olmert.
Michaeli hevesen kritizálta munkapárti elődeit, amiért hajlandóak voltak a kompromisszumra és többen miniszterként vettek részt valamelyik Netanjahu-kabinetben. Ilyenkor a hölgy egyfajta belső ellenzékként viselkedett saját pártján belül. Merav Michaeli kijelentette: bárkivel hajlandó összefogni, csak Netanjahuval nem.
A kampány során általa bejárt helyszíneken készített interjúkból az vehető ki, hogy különösen a nők körében népszerű politikusra egyre többen úgy tekintenek, mint aki képes lesz a társadalmi szakadékokat begyógyítani. Sokan közülük önmagában azt is értéknek tekintik, hogy ő az egyetlen női pártelnök.
A jobboldalról gyakran durva megjegyzéseket kapó politikusnőtől úgy tűnik, szintén nem áll távol a durvaság. Legalábbis ezt sejteti az a decemberben indított per, amit ellene indítottak a jeruzsálemi munkaügyi bíróságon. A pert Michaeli egyik korábbi parlamenti asszisztense indította „megalázó, lealacsonyító” bánásmódra hivatkozva. A felperes 30 millió forintot követel a törvényhozótól a munkahelyi abúzus okozta mentális, pszichológiai és gazdasági károk miatt. A felperes nem mellesleg nő, aki ezzel a perrel is fel akarja hívni a figyelmet arra, milyen álságos Michaeli feminizmusa.
Elsősorban a balra húzó, gazdasági-társadalmi gondokra érzékeny választói réteget tudta megszólítani. Ám helyiek beszámolói szerint sokakat elkeserített Michaeli megválasztása, mivel szerintük a politikus „álcionizmusa” nem szolgálja Izrael államának érdekeit.
2021.04.01. (XXV/13)
