A szereplők majd’ annyira sokfélék, mint egy szabad ország polgárai. De azért lakóhelyet nem cserélnénk velük. Mert ha az emberek nem is mind, de a rendszer elképesztően rossz. Nekünk az ötvenes évek, meg Ceaușescu Romániája rémlik fel az epizódokban, bár az életszínvonal sokkal jobb. Csak szabadságból van kevés. Fortélyos félelemből viszont bő a kínálat az Iráni Iszlám Köztársaságban. Mégsem általánosít az eddig két évadnyi sorozat. Inkább részeire bontva mutat egy zárt világot, az elnyomottak többféle csoportját és az elnyomó gépezetet is – mindig kulcsfigurák sorsával és nem teóriákkal.
Ez pedig jó húzásnak bizonyul. Úgy lesz ismeretünk Iránról (és egy kevés a Moszadról), hogy közben egy percig sem unatkozunk. A sztori repülőúttal kezdődik, ami egy izraeli pár rémálma lesz, mert az Indiába tartó gép műszaki hiba miatt az iráni fővárosban száll le. A „progresszív” (régen hippit írtak volna) kinézetű két fiatal rettentő helyzetbe kerül; a népükre farkasként vicsorító diktatúrába csöppennek, ahol jeges tekintetű kihallgatók tesznek fel keresztkérdéseket.
Okkal időzünk a nyitójelenetnél, mert az egész nyugati világ dilemmáit mutatja. Lesajnálni a (sokszor tényleg) a középkorba merevedett közel-keleti életformákat, aztán –kényszerből – mégiscsak számolni velük, reagálni a dolgaikra. Hogy a „Nyugat” még kicsit tudjon utazgatni és békében fogyasztani a javakat…
2023.01.06. (XXVII/1)
