Hetek Univerzum
Irena Sendler: a lengyel hősnő, aki 2500 gyermeket mentett meg a holokauszt elől
A rettenthetetlen gyerekcsempész

A szociális munkás hölgy fiatalkori portréja(Forrás: Wikipédia / The underground Council to Aid Jews in Warsaw 1942-1945)

Irena Sendler: a lengyel hősnő, aki 2500 gyermeket mentett meg a holokauszt elől
A rettenthetetlen gyerekcsempész
Elmondása szerint körülbelül 2500 gyermek életét mentette meg – amihez kétségbeesett édesanyák százait kellett rábeszélnie arra a varsói gettó falai között, hogy bízzák rá kisbabáikat. (2021.01.22.)

Irena Sendler édesapjától tanulta meg, hogy megkülönböztetés nélkül segítsen mindenkinek, akinek szüksége van rá. Stanisław Krzyżanowski egy Varsó melletti kisvárosban dolgozott orvosként, és többnyire szegény családból származó zsidó pácienseitől szinte sosem kért pénzt. Azt hangsúlyozta, hogy soha nem szabad nemzetiség, faj vagy vallás alapján megítélni egy embert, egyedül az számít, kinek milyen a jelleme.

„Ha fuldoklót látsz, köteles vagy segítő kezet nyújtani neki”

– oktatta lányát.  

Stanisław azon kevesek közé tartozott, aki tífuszos betegeket is fogadott praxisában, emiatt maga is elkapta a rettegett betegséget, és életét vesztette. Halálakor lánya, Irena csupán hétéves volt. Az egykori hálás páciensek szívükön viselték az orvos lányának sorsát: a zsidó közösség felajánlotta, hogy fedezi a kislány taníttatásának költségeit. 

A kislányban mély nyomot hagyott a gesztus, fiatal felnőtt éveiben a velük való szolidaritás tettekben is megnyilvánult. Amikor a Varsói Egyetemen tanult, élénken tiltakozni kezdett a zsidókat érő diszkrimináció miatt – retorzióként fel is függesztették. Ez azonban csak újabb löketet adott a nagy lengyel írókon felnőtt, humanitárius neveltetésű fiatalnak.

A gettó falai között

Szociális munkásként kezdett dolgozni, a varsói önkormányzatnál kapott munkát. 1939-ben, Lengyelország lerohanása után rögtön lehetősége nyílt gyakorlatban alkalmazni az édesapjától tanultakat: társaival együtt hamis iratok ezreit kezdték el készíteni zsidó családok számára. Az ekkor közel 30 éves Irena minden erejével tiltakozott a háború és az igazságtalanság ellen – pedig a hamisítással a halálbüntetésüket kockáztatták.

Ellenállása azonban nem volt egyedüli; az illegalitásban működő kormány egy Zegota nevű szervezetet hozott létre a zsidók mentésére. Irena a gyermekmentő csoportba került, Jolanta álnéven. Buzgóságát bizonyítja, hogy mire megalakult a szervezet, ő már több mint háromezer hamis papírt juttatott el zsidó családokhoz, megmentve az életüket. 

Fotó: AP
Náci tisztek vezetik el a varsói gettó lakosait az 1943-as lázadás leverése után. Kevesen élték meg közülük  a háború végét. (Fotó: AP)

A Zegota feladata többek között a gettókban élő közel 400 000 zsidó – különösen a gyermekek – táplálása, ellátása volt. Erőfeszítéseik ellenére is ezrek haltak meg havonta éhség, fertőző betegség vagy deportálás miatt. Mivel a németek féltek a gettóban is tomboló tífuszjárványtól, szabad ki- és bejárást adtak a lengyel szociális munkásoknak. 

A falakon belül Irena szolidaritásból sárga csillagot viselt.

Társaival elkezdett árva gyermekeket felkutatni, akiket különféle módokon csempészett ki a gettóból. Volt, akit bőröndben, másokat a mentők hordágyai alá rejtve vittek ki; a falakon kívül pedig gyermektelen pároknál vagy árvaházakban helyezték el őket.

„Bízzák rám a gyermekeiket!”

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gettó összes lakójára a treblinkai tábor vár, Irena nehéz döntésre szánta el magát. Segítőivel elkezdték meggyőzni a még bent tartózkodó szülőket, hogy bízzák őrá gyermekeik kimentését, ne várjanak a gettó bizonytalan kimenetelű felszabadulására. Fájdalmas pillanatok voltak ezek, hiszen a szülők számára nem tudták teljes mértékben garantálni az akció sikerességét.

Többször előfordult, hogy az édesapák beleegyeztek volna gyermekük kijuttatásába, de az anya és a nagymama nem volt hajlandó elengedni. A legtöbb esetben azonban Irena karizmatikus személyisége elégnek bizonyult ahhoz, hogy a csecsemőket, kisgyerekeket kivihesse a falakon kívülre. Az elszakított családok sírását és kiabálását azonban haláláig nem tudta elfelejteni az asszony.

A lebukástól való félelem miatt sokszor benyugtatózva, koporsókban, ládákban, krumpliszsákokban juttatták ki a kicsiket. A gyermek­sírás leplezésére egy kutyát is betanítottak: az volt a dolga, hogy ha német tisztet lát közeledni, hangosan ugasson, elnyomva a gyerekek hangját. Egy férfi, Michał Głowiński, akinek szintén Irena mentette meg az életét, így mesélt róla:

„Egy szervezési géniusz volt. Bár ő volt a legfiatalabb a szervezetben, gyorsan tudott döntést hozni, amit aztán senki nem kérdőjelezett meg.”

A kicsempészett gyermekek közül a legfiatalabb a hat hónapos Elżbieta Ficowska volt, akit lyukakkal ellátott fadobozban, egy rakomány tégla mellett, benyugtatózva juttattak ki. „Születési anyakönyvi kivonata” egy ezüst teáskanál volt, amibe belevésték nevét és születési dátumát. Jóval később, 2002 és 2006 között ő lett a lengyelországi „Holokauszt gyermekei” szövetség elnöke.

Fotó: AP / Czarek Sokolowski
Elżbieta Ficowska beszédet mond a Nożyk zsinagógában megmentője emlékére. Elżbietát hat hónaposan csempészték ki a gettó falai közül. (Fotó: AP / Czarek Sokolowski)

Nagyobb gyermekek esetén már az ő közreműködésükre is szükség volt. Voltak fiúk, akik egy-egy gondosan kiszámított pillanatban megnyitott csatornákba ugorva tűntek el a német járőrök szemei elől, majd a csöveken át jutottak ki a szabadba.

Hajszál híján múlt a saját élete

Irena és csapata gondosan ügyelt arra, hogy a családok későbbi újra­egyesítése érdekében számontartsák a gyermekek nevét, hozzátartozóit. Sajnos nagyon kevés esetben került sor az újbóli találkozásra; szinte az összes szülő Treblinkában halt meg. A gyerekek többsége a befogadó családnál maradt, egy részük Izraelben kezdett új életet, mások pedig szétszéledtek a világban, de sosem felejtették el „második anyjukat”. Egyikük így nyilatkozott róla:

„A zsidó anyám életet adott nekem, a lengyel anyám megmentette azt.”

1943. október 20-án egy névtelen feljelentő lebuktatta tevékenységét. A Pawiak börtönbe vitték, ahol kemény kínzásokkal próbálták kiszedni belőle a gyermekek adatait. Három hónapig tartották fogva, ez­alatt eltörték a kezét és a lábát, de ő maga lelkében nem tört meg. Irena büntetésével példát akartak statuálni minden zsidómentőnek, ezért egész Varsóban kiplakátozták közelgő kivégzését.  Az utolsó pillanatban a Zegota lefizette az őröket, így az asszonyt nem ölték meg, hanem összeverték, és magára hagyták egy erdőben. 

A háború későbbi éveiben rejtőzködve élt, de továbbra is részt vett a mentőakciókban.

A felszabadulás után első dolga volt kiásni a gyermekek adatait tartalmazó üveget az almafa alól, ahova korábban rejtette. Többeknek ez a papír jelentette később az identitást, a családtagokkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét. A szociális munkás megpróbáltatásai azonban a harcokkal nem értek véget; a szovjet hatalomátvétel után a kommunista kormány kezdte el üldözni a lengyel emigráns kormánnyal való kapcsolata miatt. A kihallgatások során egy gyermekét is elveszítette: a fokozott nyomás következtében elvetélt.

Fotó: AP / Alik Keplicz
(Fotó: AP / Alik Keplicz)

Viharos házasságok és egy ikonikus színdarab

A méltán elismert embermentő munkája mellett felépített magánélete már korántsem volt ilyen sikeres. Még a háború előestéjén találkozott Stefan Zgrzembskivel; kettejük románcából született Janka lánya, később azonban mégis egy Meiczyslaw Sendler nevű lengyel férfihoz ment feleségül. Saját bevallása szerint „igazán szerelmes” azonban a zsidó Adam Celnikerbe volt, aki a varsói gettó felállításakor nem volt hajlandó elrejtőzni, és családjával a falak között maradt.

Irena a háború után elvált Sendlertől, hogy hozzámenjen fiatalkori szerelméhez, de Celniker oldalán sem volt boldog, így annak halála után inkább újraházasodott első férjével. Lánya, Janka nyilatkozta róla, hogy meg akarta menteni a világot, de a saját családjára nem nagyon jutott ideje.

Időskorában szinte elfelejtve élt egy szociális otthonban, a kínzások miatt kerekesszékben. Bár a Jad Va­sem már 1965-ben a Világ Igazai közé jelölte Irenát és a jelölést 1983-ban jóvá is hagyta az izraeli Legfelsőbb Bíróság, hazája elismerésére várnia kellett a rendszerváltásig. Nem mintha kitüntetésre vágyott volna, kifejezetten zavarta, ha hősnek nevezték, mindig szerényen nyilatkozott a tetteiről, és sosem felejtette el megemlíteni segítői szerepét is az életmentésben.

Története akkor vált világszerte ismertté, amikor egy amerikai diákcsoport egy iskolai feladattal kapcsolatos kutakodás során rábukkant az élettörténetére, és színdarabot írt róla Life in a Jar (Élet egy üvegben) címmel, mellyel egyébként versenyt is nyertek. Ez idő tájt jelentek meg róla filmek, könyvek is, 2003-ban II. János Pál pápa levélben méltatta érdemeit. Élete végén megkapta a legnagyobb lengyel kitüntetésnek számító Fehér Sas-rendet, 2006 és 2008 között pedig háromszor is jelölték Nobel-békedíjra.

2008. május 12-én, 98 évesen hunyt el. 

A megmentett Elżbieta Ficowska így foglalta össze a bátor asszony életének és erőfeszítéseinek jelentőségét:

„Irena nemcsak minket mentett meg, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, és minden utánunk jövő nemzedéket."

Vissza a Hetek univerzumba
Aktuális hetilap
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!