Úgy tudni, a holokauszt-túlélők még élő, utolsó nemzedékében az idő múlásával egyre erősebb a késztetés arra, hogy elmondják emlékeiket az utókornak. Ön ezt miként éli meg?
– Én mindig szívesen beszéltem, ha kérdeztek – csak régebben nem kérdeztek. Nem is volt fóruma ennek, és egészen a közelmúltig az érdeklődés sem volt túl nagy a téma iránt, vagy legalábbis én nem érzékeltem. Szóval nem rajtam múlott.
Talán a Holokauszt Magyarországi Emléknapjának a bevezetése is jobban ráirányította a figyelmet a túlélőkre.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »