Fotó: AP / Ariel Schalit
Egy éve történt. Azóta is történik. A leginkább keménykalapos ortodox réteg el is könyvelte, hogy Isten ítélete zúdult a világi zsidókra, akik Gáza határában „imádták bálványaikat” (legyen az a szocialista békeálom a kibucnyikok részéről vagy a kicsapongás a Nova fesztivál résztvevői esetében). 2023. október 7-e nem csupán az elmúlt évtizedek legvéresebb napja a zsidók számára, de egyúttal történelmi fordulópont is. Egy évvel ezelőtt kiszabadult valami szörnyű szellem a palackból. Nemrég ráadásul új front is nyílt: a Hamász mellett most már Izrael nyílt háborút vív a libanoni Hezbollah ellen, és időről időre távolabbi ellenségeinek is kénytelen odacsapni.
Naponta érkeznek a hírek újabb és újabb fiatalemberek haláláról, akiknek inkább élniük kellett volna: tanulni, dolgozni, nősülni, szeretni, építeni, hinni. Felbecsülhetetlen veszteség! Miközben a traumát egyesek apatikusan kezelik vagy még szélsőségesebb élvhajhászattal próbálják enyhíteni, sokan Istenhez fordulnak.
A kürtzengés és az engesztelés napja közötti tíz napot „rettenetes napokként” nevezik, hiszen a zsidók hite szerint Isten a kürtzengéskor meghozza döntését, hogy kit milyen sorsra ír be a következő évben, majd ezt az engesztelés napján pecsételi be. A rettenetes napok azt az átmeneti időt szolgálják, amikor Izrael népe még megalázkodhat Isten előtt, és kérheti, hogy áldást adjon nekik osztályrészül a következő évre.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »