Egy erdész ismerősöm – néhány évtizednyi erdei iskolában szerzett tapasztalatára támaszkodva – a mai napig azt állítja, hogy az erdőben a legrosszabb gyerek is megjavul.
Nagycsaládos szülőként erre én is így emlékszem, pedig szerintem a gyerekeink nem is a legrosszabbak voltak. A gyerekeink szerint viszont a természet valószínűleg jó hatással lehet a felnőttekre is, mert ha az apjuk kimegy az erdőbe, általában normálisabban tér vissza.
A Körösök mellett járva-kelve gyakran irigyeltem a gátőrök életét, akik a folyó mellett, madárfüttyös zöld erdőben tölthetik idejük jelentős részét. De, „az élet nem habostorta” – mondta Pelikán József, a legismertebb magyar gátőr, az ember pedig abból csinál stresszt magának, amiből csak tud.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »