Klímaaktivisták paradicsomlevessel öntötték le Vincent van Gogh Napraforgók című világhírű festményét a londoni Nemzeti Galériában,(Forrás: Youtube / Washington Post)
A tiltakozók festményeket öntenek le levessel vagy dobálnak meg krumplipürével, valamint nagy értékű tárgyakhoz, illetve az aszfalthoz ragasztják magukat azért, hogy még inkább kifejezzék nemtetszésüket a fosszilis energiahordozók használata miatt. Történt ilyen demonstráció a Madame Tussauds panoptikumban, ahol III. Károly viaszbábuját kenték össze tortával a Just Stop Oil nevű csoportosulás aktivistái. A Z generációhoz tartozó aktivistákból álló csoport azt követeli a brit kormánytól, hogy ne adjon ki újabb olaj-, illetve gázkitermelési licenszeket és koncessziókat.
Egy héttel korábban a csoport aktivistái torlódást okoztak egy forgalmas hídon a Temze fölött, amit aztán ennek köszönhetően le is zártak. A hídincidenst megelőzően pedig Vincent Van Gogh Napraforgók című festményét öntötték le paradicsomlevessel a Londoni Nemzeti Galériában.
A megmozdulások nem most kezdődtek, viszont októberben új lendületet kaptak. Több európai nagyvárosból érkeznek a hírek, hogy egyik demonstráció történik a másik után. A Just Stop Oil aktivistái júniusban már próbálkoztak azzal, hogy egy másik Van Gogh-festmény, a Virágzó barackfák keretéhez ragasszák magukat a londoni Courtauld galériában, júliusban pedig John Constable The Hay Wain című festményének keretéhez ragasztották magukat, miután az eredeti festményre ráragasztottak egy saját verziót, amelyen a képen látható tájat durva környezetszennyezés nyomai csúfítják el. Ugyancsak júliusban a londoni Királyi Akadémián a csoport tagjai Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményének egyik másolatának keretéhez ragasztották magukat.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »