Forrás: Nyikolaj Szavcsenko
Az ukrán menekült családdal ideiglenes szálláshelyükön, az egri Hit Gyülekezete által fenntartott apartmanban beszélgettünk. Közben a 3, 7 és 12 éves forma gyermekek békésen néztek egy orosz nyelvű gyerektévé-csatornát. A generációs helyzetkép kissé szürreálisan hatott: miközben a háttérben a rajzfilmek kacarászós, affektálós hangzavara ment, addig mi az asztalnál a háború borzalmain elmélkedtünk.
Isten hozott titeket Egerben! Mióta vagytok Magyarországon?
– Nyikolaj (N): Egy hete érkeztünk ide, Észak-Ukrajnából, Csernyigovból jöttünk, ami közel van az orosz–belorusz határhoz, ahonnan az orosz haderők betörtek Ukrajnába. Ebben a régióban 4-5 olyan megye van, melyet különösen megviseltek a támadások. Az itteni városokat az ukrán köznyelv „hős városoknak” hívja, mert a katonaság és a lakosság aktívan részt vesz ezeknek a védelmében. Közéjük tartozik Csernyigov is.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »