„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”

Habár a húsvét ünnepének középpontjában Jézus Krisztus áll, a legtöbb emberben mégis hiányos vagy egyenesen hamis kép él róla. Sokan a filmekből és sorozatokból ismert karaktert képzelik el, a vallásos emberek többségének pedig a megfeszített, szenvedő Krisztus juthat az ünnepek alatt az eszébe. Hogyan kell helyesen gondolkoznunk Jézusról?

A Názáreti Jézus Krisztusról az evangéliumból és az Isten Szellemének kijelentéséből lehet hiteles képet kapni. A Jézus Krisztussal való személyes találkozás, amely során a Szent Szellem az ember szívébe ülteti Názáretiről a legalapvetőbb igazságot, hogy Úr és Isten, nélkülözhetetlen szellemi esemény, amire épül az Úr megismerésének szellemi folyamata. Valóban, nemcsak a külvilágban, de még a keresztény világban is tapasztalhatóak Jézussal kapcsolatos hézagos, sematikus, földhöz ragadt felfogások, sőt a személyiségét, szerepét eltorzító képek.

Pál apostol már az Egyház létrejötte kezdetén figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne fogadjanak el az igazival szemben más Jézust, más evangéliumot, és ne fogadjanak el más szellemet a Szent Szellem helyett. A keresztény világban azonban ezek mind jelen vannak napjainkban is. Számos oka közül az egyik az, hogy kiemelnek a Názáreti Jézus Krisztus történelmi személyéből, földi szolgálatából bizonyos eseményeket, és ezek merev és kizárólagos képként beépülnek az emberek gondolkozásába, és e hiányos képzeteiket azonosítják a tényleges Krisztussal.

Például Názáreti Jézus Krisztusnak a szenvedését, megfeszítését túlhangsúlyozzák, a feltámadását és annak az emberiség és a világ jövőjére vonatkozó következményeit figyelmen kívül hagyják, holott a Jézus feltámadásába vetett hit és szellemi ismeret által értjük meg a szenvedésének és keresztre feszítésének helyettesítő és engesztelő örök igazságát. Pünkösdi és karizmatikus körökben pedig a csodákat és jeleket, a Kenetet hajlamosak túlhangsúlyozni. Ez is fontos része a megváltó munkájának, de Ő nemcsak megsegít bennünket, ha hozzáfordulunk, hanem Király és Próféta is. Jézust sokan ismerték a kortársai között, látták a csodáit, de nem ismerték meg a feltámadott és megdicsőített Názáretit. Feltételezhetően némelyek közülük Pilátusnak is kiabálták, hogy „feszítsd meg!”. Ez a körülmény is azt igazolja, hogy a tapasztalati ismeretek nem elégségesek az üdvözüléshez: a hit és Jézusnak a Szellem általi ismerete semmivel sem helyettesíthető ahhoz, hogy Ővele személyes közösségben éljünk.