A frank király egyik fő igyekezete a 476-ban megbukott Nyugatrómai Birodalom újjáélesztése volt. Az általa fémjelzett Karoling-reneszánsz csúcspontjaként
Imperator Romanum, azaz római császári címet kapott, amikor a pápa a Szent Péter székesegyházban megkoronázta a bizánci hatalom ellensúlyozásául.
Bár a Német-római Császárság hivatalosan csak 162 évvel később alakult meg, Nagy Károly „Európa atyjaként” az egyik főszereplője volt a kontinensünk középkorba való tényleges átlépésének és az államegyházi szisztéma kialakításának. Örökségébe tartozik az egységes pénznem bevezetése, az erőszakos térítés általi katolikus hegemónia, a jogrend megszilárdítása és Róma eszményének továbbéltetése.
I. Róbert (aki egy jeruzsálemi zarándoklata során halt meg) törvénytelen gyermekét, Normandia hercegét a londoni Westminsterben koronázták meg karácsonykor, ami a hastingsi ütközetben végleg meghódított brit szigetek fölötti uralmával komoly változást hozott Európa történelmébe.