Fotó: Fortepan
A szavakat közel tíz évvel később tettek követték, amikor Csepeli György és két munkatársa, Papp Richárd antropológus és Surányi András filmrendező a magyarországi holokausztemlékezetről olyan kutatást indítottak el, amely fókuszcsoportos interjúkra épül.
A beszélgetéseket kamerával rögzítették, s ebből az anyagból született meg a Már csak az van, ami nincs – A holokauszt emlékezete a mai Magyarországon című kétrészes dokumentumfilmjük, melyet múlt héten vetítettek le Budapesten.
A kutatók abból indultak ki, hogy lassan a vészkorszak minden szereplője eltávozik közülünk, miközben Közép-Európában máig elmaradt a kollektív szembenézés, a nyilvános párbeszéd a holokausztról. Ennek köszönhetően a felejtés és elhallgatás problémái, az antiszemitizmus megnyilvánulásai és a holokauszttagadás narratívái hazánkban is jelen vannak.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »