A magyar panellakásokat 30-50 évre tervezte a hazai pártvezetés, az élet azonban felülírta a terveket: a panel hazai története immár meghaladja a 60 évet (!). Az első, kísérleti jelleggel épített panellakást 1960 januárjában adták át Sztálinvárosban (a mai Dunaújvárosban), amelyet közel 800 ezer lakás felépítése követett az országban.
Magyarország legmagasabb panelháza, a 25 emelet magas „pécsi magasház” 1974-től 1976-ig épült, az építés technológiai hibája miatt azonban 1989-ben életveszélyessé nyilvánították és kiürítették. A 250 otthonnal rendelkező épület ezután mint Közép-Európa legmagasabb lakatlan épülete került be a Guinness Rekordok Könyvébe. Az épületet többször is fel akarták újítani, szerkezetét megerősíteni, 2003-ban például 360 millió forintot költött rá az önkormányzat, de csak néhány évre sikerült lakhatóvá tenni. Végül 2015-ben a bontás mellett döntöttek. A teljes bontási munkálatok 11 hónapig tartottak, s a költségük is tetemes: a projekt az adófizetők 1,256 milliárd forintjába került.
A panellakások a fejlett Nyugaton is elterjedtek, de az igazi karriert a volt szocialista országokban futották be a múlt század második felében. A második világháború után óriási lakáshiány lépett fel a háborús károk, az urbanizáció, valamint a családok szerkezetének megváltozása miatt. Gyorsan és olcsón felépíthető lakások tömegére lett szükség. Fontos követelmény volt a modernizálás is, hiszen 1949-ben a hazai lakások 90 százalékában nem volt fürdőszoba, 83 százalékuk még bevezetett folyóvízzel sem rendelkezett, a lakások 70 százaléka pedig egyszobás volt. A szükségre a legadekvátabb választ a Szovjetunió és a keleti blokk adta a panellakások tömeges felépítésével. Ezzel egy új, társadalmi kísérletnek is beillő korszak kezdődött Keleten, amikor a kor technológiája és a keleti blokk politikája találkozott az aktuális gazdasági, szociális és társadalmi kihívásokkal. Az 1989-es rendszerváltásra a panellakások száma közel 800 ezerre nőtt az országban, s ma is minden ötödik honfitársunk panelben lakik.
2020.01.31. (XXIV/05)
